Mottó: - Mondd, Télapó miért takarod el a puttonyod?
- Anyád a Télapó! – mondta a púpos és továbbment.
Szép karácsony közeleg, ezért is jutott eszébe Chéf Balunak ez a megható vicc – igazán ünnepre hangoló. Legalább annyira, mint ez a hirdetés:
„Rendelje meg a Szentcsaládot Szentestére: Mária és József házhoz jön. Családi hangulat teremtése meghitt, őszinte beszélgetéssel. Halk, karácsonyi zene. A vacsora elfogyasztása után Mária lefekszik a karácsonyfa alá, és megszüli a kis Jézust. József sír.”
Chef Balu meg röhög; tényleg rengetegen vannak az Isten barmai, és lám, még szenteste is ügyködnek… De mi sem pihenhetünk, hiszen a karácsonyi étkek sorából Chef Balu főztje sem maradhat ki. Jó, idén már csak az ebéddel foglalkozhatunk – a Feleség szerint így legalább a vacsora biztos lesz -; néha nem is érthető miről beszél a fehérnép… De hagyjuk is, nekünk dolgunk van, ugyanis ebédre borleves lesz.
Na mármost: borlevest csak is komoly, érett férfiak készítsenek, akik már túl vannak az első berúgás, okozta rácsodálkozáson, és meg tudják különböztetni az édeset a száraztól – Szerencsére Balu pont ilyen. Mert hát fránya jószág ez a borleves, ezt is csinálják, ám mindenféle népek: némely egyéb aljasságra is képes sznobok, például Tokai aszúból és tejből előállítani. De mi nem esünk ilyen hibába, úgyhogy a megfelelő bor kiválasztására irány a szokott kiválasztóhelyünk, a fapados. Ahol már ilyenkor együtt a csapat: Miszter Csita, Brúnó, Patás, Főnök Laci, Forint, a pultos lány meg a többiek, meg hát ott van az a négyféle bor is, ami amúgy is 365 napon átfogyasztunk. A fiuk javában vizsgálják a készletet, de Balu kihúzza magát: nálunk borleves lesz, mondja gőgösen, és egy sör-unikum után magára hagyja a hejehujázókat. Itten komoly a feladat, máshová megyünk bort választani!
Ehhez a legalkalmasabb hely egyike egy kicsit puccos. És akkor Balu benyom elszánta egy kiránylánykát, egy rizlinget és egy Traminit. Meg egy sauvignon blanc-ot. Ezerjót ittam az este… De honnan ismerem én ezt az Irsai Olivért…?
Az a rossz, ha ennyiféle bort vizsgálunk, hogy még az olyan tapasztalt szakember is, mint Balu, egy kicsit elbizonytalanodik. A Feleség szerint ez látszik is ilyenkor a szakember járásán, holott csakis az eszeveszett tűnődés miatt nem tudunk minden pillanatban a mozgásra koncentrálni, van nekünk annál fontosabb dolgunk is, meg hát azért van keze az embernek, hogy képes legyen azzal kapaszkodva, felegyenesedve járni, ugyebár…
Akkor kutatóutunkról visszatérünk a Fapadosba, már meg is hoztuk a döntést: nincs alkalmasabb alapanyaga a készülő borlevesnek, mint a helyi erők által is favorizált rizling. Ennyi tudós egyszerre nem tévedhet…
Rohanni most már nem fogunk, rég elmúlt dél. Balu apja ugyan főtörvényként leszögezte: a húsleves pontban 12. kor gőzölögjön az asztalon, de hát ez bizonyára nem érvényes a borlevesre, jó lesz a kettőkor, háromkor is… Amikor diadalittasan ráhelyezzük a liternyi kimenekített kadarkát vagy mi a francot a konyha asztalra, a Feleség lemondó arccal elhagyja a helyiséget. Nem értem ezt az asszony: hát a karácsony nem a szeretett ünnepe?
Végre valahára kiválasztottuk fáradságos munkával levesünk legfontosabb kellékét a bort. Mert pont ez lenne az alapprobléma, hogy a mi borlevesünk milyen borból készüljön. Száraz, édes, savanykás, vagy sűrű Tokaji illik hozzá? Ehhez nehéz tanácsot adni, ha csak azt nem, hogy szép sorban igyuk meg valamennyit, aztán majd meglátjuk… Mindenesetre, ha valaki a kevésbé markáns ízeket kedveli, félédes, vagy édes borból készítse – s ebből máris tudható, hogy Balu borlevese markáns lesz, vagyis száraz bort választunk. Mégpedig jó liternyit, amibe vizet eszünk ágába sincs tenni!
Kezdődik a bor felforralásával és a szükséges fűszerek adagolásával. Tehetünk bele citromot (héját, levét), szegfűszeget, fahéjat, mazsolát, esetleg szerecsendiót, vaníliát, mindazt, amitől a borlevesünk pont a mi ízlésünknek a megfelelő legyen. A forralást ne vigyük túlzásba, mert elmegy az ereje, és akkor megette a fene, az egészet. Amikor már habzik, tegyük kicsit félre hűlni. Ilyenkor van módunk a benne úszkáló anyagok kihalászására – és persze az előkóstolásra is.
A maradék kezeinkkel föltörünk 6-8 tojást, és a sárgáikat összekeverjük cukorral, elegánsabb alkotók mézzel. Vannak népek, akik a fehérjéből habgaluskát készítenek, de az ilyenekkel ne barátkozzunk. Vannak, akik a tojáshoz lisztet kavarnak – mi majd tejszínnel sűrítjük. Ha még marad valami a forralt borból, akkor lassú sugárban, szép óvatosa, állandó kavargatás közben ráöntjük a cukros tojássárgájára – ha nem maradt, akkor kezdhetjük, előröl az egészet… DE ez mindegy is, képzeljük el, hogy egyszer mégiscsak eljutunk a receptben idáig, és akkor már a kisdöntőben vagyunk, ugyanis nincs más hátra, minthogy a tűzre téve felforraljuk, miközben beleöntjük a már említett 2 dl-nyi tejszínt. Nagyobbacska méretű leveses csészékbe tálaljuk. Az egyikbe – leghelyesebb, ha éppen a Baluéba – próbaképpen önthetünk még bele sűrítményt; semmiképp nem fogjuk idegen testnek érezni sem a konyakot, sem a whiskyt. Ez azért is jó ötlet, persze, ha Feleség nem veszi észre a sunyiskodásunkat, mert a forró konyak/whisky gyors és frenetikus hatást okozhat…
Ha végképp el akarunk ájulni magunktól, vagy már túl sok van a rovásunkon, akkor engesztelésképpen néhány kanálnyi cukrot gyorsan karamellizáljunk, és forgassunk bele félmaréknyi dióbelet. Az így keletkezett anyagot ráhelyezve a csészényi borleves tetejére, nézzünk gőgösen a Feleségre: na látod anyukám, hát így néz ki a karácsonyi borleves, nálunk.
És cseppet se zavarjon bennünket, hogy már rég elmúlt karácsony és szilveszter is.
Ezzel kívánok nektek:
Kellemes karácsonyi ünnepeket!
Üdv:
CHÉF BALU
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése