SE FÁNK, SE FÁNK- ÉRTEKEZÉS a FARSANGRÓL, avagy HÚS ISTEN VELED!

Fánkot sütött nagyanyánk... Volt öröm!
Egy üst zsír feketéllett a tűzön.
De amikor kezdett duzzadni a fánk,
Nagyanyó kiált: „Elfogyott a fánk!”
Se fánk – se fánk...

Szaladtam én a szerbe szívesen,
de ott sem volt biz egy sziporka sem...
Holott kezdett már esteledni ránk.
Ott a sok fánk, és nem volt semmi fánk!
Se fánk – se fánk...

Mit csináljunk?  Gyomrunk is korgott,
Csak szipogattuk a finom szagot.
Nyálunk kicsordult, fényesült a szánk:
csak hűlt a fánk, és parázslott a fánk...
Se fánk – se fánk...

„Átfutok a szomszédba!” – mondtam én...
„Jaj, úgy röstellem” –  húzódott szegény,
és nagyokat zötyögött nagyanyánk:
„Itt egy garmada fánk, és semmi fánk...”
Se fánk – se fánk...

Hát akkor mi legyen a vacsoránk?
Zsíros kenyérhez volt sónk, paprikánk.
Nem oly finom volt, mint valami fánk,
de került másnap jó akáca fánk,
S irral-pirral mégis kisült
az egyszeri-kétszeri fánk.

Túlbúcsúztató szokásaink, mulatságaink, hogy az emberi elme mennyire találékony, ha megelégelte azt az időszakot, ami nem sok jóval kecsegtet, hiszen hófúvások, fagyok dermesztő hidegek nehezítik meg mindennapjainkat.

Valamennyi telet űző titokzatos, olykor profán, de mindig jókedvre hangoló hagyomány a farsangnak vagy karneválnak nevezett ünnepkörbe tartozik, időtartama változó hosszúságú: vízkereszt (január 6.) után kezdődik, és a nagyböjt első napjáig, hamvazószerdáig tart, amelytől elejét veszi a húsvét előtti 40 napos böjt. Farsang végén a telet szalma bábú, álorcás vőlegény, feldíszített petrencerúd képében – ez népenként a legváltozatosabb formákban fordul elő- eltemetik vidám „gyászmenet”-tel.

Érdemes eltűnődni, hogy mióta is leljük örömünket az effajta fékevesztett mulatságokban. A kereszténység előtti pogány rítusokban és szokásokban kereshetjük az eredetüket. Az egyház évszázadokig üldözte a farsangi pogány szertartásokat. Jóval később törődött bele, hogy átengedje ezt az időt a felhőtlen vidámságnak. Nem véletlenül emlékeznek meg az Evangéliumból ismert kánai menyegzőről, Jézus első csodatételének napjától, ahol a nászlakomán elfogyott a bor, S Jézus ekkor hatszáz liternyi vizet borrá változtatott. Ezzel is magyarázható, hogy a lakodalmak többségét régebben farsangkor tartották.

A magyar „farsang” kifejezés a húshagyókedd, farsang éjszakája jelentésű német „Fastnach” szóból, pontosabban annak bajor-osztrák változatából, a „Faschung” vagy „Fasching” kifejezésből származik. Ezt a szóformát őrzi a Nyitra megyei farsangi köszöntő refrénje, amit Kodály Zoltán jegyzett fel 1909-ben:”Agyigó, agyigó, fassang, fassang!”

A „karnevál” szavunkat az olasz nyelven is olvasó Csokonai ismertette meg velünk, hiszen komikus eposzának egyik főszereplőjét Carnevalnak nevezte. A karnevál szónak többféle magyarázatát ismerjük. A legismertebb szerint jelentése Care-vale vagyis „Hús, isten veled!” A karnevál, mint mulatság Velencéből terjedt el, s azóta is töretlen népszerűségnek örvend. A másik, talán hitelesebb magyarázat, hogy a karnevál szó jelentése: „a napisten újból jön”, és onnan ered, hogy az ókoriak a tavaszi napfordulót ünnepelték meg a jelmezes felvonulással és az azt követő dívnom dánommal.

A harmadik okfejtésben a Carrus Navalisnak nevezett, kerekeken guruló, hajó formájú szekér nevéből származtatták, amit minden évben télvégi tavaszünnepségen vidám, álarcos tömeg húzott végig az ókori Róma utcáin.

A velencei karnevál, amely mára idegenforgalmi látványosság, s talán Európa egyik legpompázatosabb karneválja, Velencében már István napján (december 26.) elkezdődik. Spanyolországban Sebestyén napkor (január 20.), de Rómában csakis a hamvazószerdát megelőző 11. napon tartják farsangnak illetve karneválnak.

A karnevál története

Az első írásos emlék 1094-ből való, mely megemlíti a karnevált. Ekkor Vitalr Falier volt a város dózséja. Velencét hatalmas, gazdag és félelmetes tengeri hatalomként tartották számon, sorra aratta győzelmeit, amit méltón megünnepelt. A hagyomány szerint a köztársaság a császárhű Ulrico pátriárka felett aratott győzelme óta tartott ünnepséget húshagyó csütörtökön, a Piazatte San Marcón, azaz a Szent Márk téren. Csak a XIII. század végén nyilvánították a húshagyókeddet hivatalos ünnepnek.

A híres velencei maszkkészítőnek nagy tekintélyük volt, már a középkorban saját alcsoportjuk volt a festők céhén belül. Európa több országába eljutottak az itt készült álarcok, például Magyarországra is Mátyás király hozatott először itáliai álorcákat a honi mulatozók kedvére.

Velence a XVIII. században nyerte el a karneválok városa címet. Ekkoriban Európa nemesei százával özönlöttek oda, hogy inkognitóban jót mulassanak a város utcáin, kaszinóiban, színházaiban. Történt 1969-ben, hogy Ausztria császára, Ferenc József is részt vett – egy maszk oltalma alatt – a karneválon a Tron és Rezzonio családok vendégeként. A dicsőség nem tartott örökké, a köztársaság megbukott, hanyatlásnak indult, a karneválról lassan megfeledkeztek. A pompás hagyomány újraélesztése 200 évig váratott magára: 1980-ban hömpölygött újra karneváli tömeg az apró tereken és a keskeny utcákon, benépesítve a Szent Márk tér egész környékét.

Így festett a díszmenet

Hajdanában nemcsak álarcosan vonultak fel, virágot és konfettit szórva a járókelőkre, hanem állatviadalokat és a római kort idéző lóversenyeket is tartottak. Az ünneplés a Canale Grandén végigsikló gyászmenettel kezdődött, ami az évek során vált hömpölygő karneváli tömeggé. Számos hagyományt megőriztek a múltból: a dózse, és vendégei ma is az erkélyről üdvözlik a népet. Megszólalnak a harsonák, és az ég hírtelen tele lesz színes léggömbökkel, mintha Velence is repülésre készülődne. A Campanile tornyából a Dózse-palota egyik oszlopához erősített drótkötélen lassan lecsúszik egy papírba bevont gipszgalamb.

Ahogy a maszkok, a viseletek egy sejtelmes színházi világot idéznek, úgy a karnevál is azt sugallja, hogy az egész világ nem egyéb, mint egyetlen hatalmas komédia. Farsang idején Velence egy összefüggő színpad, és álarcosai a szereplők. A görög mitológia maszkjaitól a híres velencei porcelán arcokon át a jelenkori fantasztikumokig bárkivel ”találkozhatunk” a sikátorokban és a gondolákban, de a hajdani és a mai gazdagok ilyenkor nyitott palotáiban is. A különböző maskarákba öltözött alakoskodók, a vaskos, olykor otromba tréfák, az abszurditásig fokozott jelképes cselekedetek, s hogy az egész közösség nézője és egyszesmind közreműködője a színes kavalkádnak, különös, misztikus hangulatot keltenek. Megesett, hogy a bámészkodó hölgyek tojással hajigálták meg az erkélyről a felvonulókat, s az álarcosok a magánházakba büntetlenül bemerészkedhettek. Húshagyókedd itt is a karnevál utolsó napja, és egyúttal a mulatság csúcspontja. Elbúcsúznak Karnevál Hercegétől, és nem átallják mindattól megfosztani, amivel az első napon megajándékozták. Mindezt csak azért, hogy elűzzék a tél rontó szellemét, véget érjen a mulatozás: szimbolikusan megölik a karnevált. Még bíróság elé is cipelik, megrágalmazzák minden rosszal halálra ítélik, máglyára viszik. Ekkor az élő alak helyet cserél egy felöltöztetett szalmabábuval, akit aztán máglyára vetnek. A nép „zokog” visong, és seprűjükkel a földet verik. A szalmabábuban, az önmagukban rejtőzködő rosszat küldik a másvilágra. A karnevál fontos eleme a tűz, a megtisztulást jelképezi: tűzre dobják a rosszat, így szabadulnak meg a bűntől, Ez az a pillanat, amikor hamuvá porlik a tél, s kezdődik a tavasz, az új élet.

A FARSANGI fánk története

II. Ramszesz, egyiptomi fáraó (Kr.e.: 1290 – 1224) sírjának domborművén már látható egy „fritőz”, amelyben két rabszolga csiga alakú süteményeket készít. Az egyik a meleg fedőt egy bottal emeli le, a másik a forró süteményt két bottal emeli ki. A sütemény kedveltségét jelzi, hogy a választékot bemutató ábrán a fritőzből kiemelt csigából 3 db kiemelt helyen, és a többihez viszonyítva sokkal nagyobb méretben látható.

Több vallás kultikus süteménye között találunk fánkot. Az izraelita ünnepek gasztronómiai szokásaiban a Hanuka ünnep ideje alatt fogyasztott fánknak régi történelmi háttere van.
Kr.e. 168-ban IV. Antiókhosz Epiphanész, szeleukida uralkodó a jeruzsálemi Szentélyben, Izrael legszentebb helyén oltárt emelt Zeusznak és egy disznót áldozott fel rajta. Izrael népe ezt a szentségtörést nem nézte tétlenül. Matitjahu (Matatiás) nevű főpap és fia, Jehuda Makabi (Makkabi Júdás) vezetésével felkelés tört ki. A harcok három és fél éven át, Antiókhosz haláláig tartottak. Jeruzsálemet fél évvel hamarabb, december környékén sikerült visszafoglalni. A Törvény előírta a megszentségtelenített Templom megtisztítását, ami nyolc napig tartott. Ehhez azonban rituálisan tiszta olajra volt szükség, hogy nyolc napig táplálni tudják vele a lámpások lángját. Felkutatták az egész Templomot, de csak egy napra való olajmennyiséget találtak. Nem tudtak mit tenni, feltöltötték vele a lámpásokat. A hagyomány szerint az olaj – csoda folytán – kitartott a nyolcadik nap végéig. Erről a csodáról emlékeznek meg az izraeliták az olajban sült fánk fogyasztásakor.

A fánk európai elterjedésének történetéről két híres legenda él a köztudatban.

Az egyik, a francia beignets nevű sütemény körül alakult ki, amelyet Marie Antoinette királyné (1755-1793), XVI. Lajos hitvese, egy kalandos karneváli éjszakán ismert meg. A királyné a Tuilleriákban rendezett farsangi álarcosbálról megszökött, és álöltözetében elvegyült a tömegben, amely az utcákon kavargott. A sétálás közben megéhezett a királyné, így egy mézeskalácsos mestertől vásárolt egy fánkot. A fánk rendkívül megízlett neki, ezért az őt kísérő lovagnak meg kellett vásárolnia az egész kosár tartalmát. A karnevál elmúltával a fánksütőt a palotába rendeltette. A mézeskalácsos elmesélte a fánk receptjét és elkészítési módját a királyné cukrászának. A cukrász finomította, és egy kicsit módosította a receptet, és ettől kezdve a királyi lakomák kedvelt finomságává vált a fánk.
Mivel az emberek hamar megkedvelték a finom, laktató, olcsó tésztafélét, hamar divatos süteménnyé és a farsang kísérő ételévé vált.

Egy másik forrás szerint a fánk bécsi eredetű édesség.
„Az eset úgy kezdődött, hogy egy bizonyos Krapfen nevű pék elhalálozván, műhelyét özvegye vezette tovább. Nem volt könnyű az élete özvegy Krapfenénak, mindazonáltal továbbra is az ő pékségéből került ki a legfehérebb, legfinomabb kenyér, a város legtávolabbi részéből is elzarándokoltak érte az emberek.
Ám egy napon valami okból a kenyér nem készült el idejében. A vásárlók közül ki üres kézzel, bosszúsan ment el, ki türelmetlenül várt, s cifrákat mondott.., mígnem a pékné végképp kijött a sodrából, és egy darab kenyértésztát, valakinek a fejéhez akarta vágni.

Szerencsére rosszul célzott és a tészta nem az illető képén csattant, hanem a kályhán lévő lábasba pottyant, amelyben zsír forrdogált. A váratlan következmény az lett, hogy a célját tévesztett tészta néhány perc alatt szép aranysárgára sült, s a véletlen jóvoltából megszületett az első fánk, amit a bécsiek azóta is Krapfennak nevezni

Magyarországon a fánk a 19. században terjedt el széles körben, de egy korabeli feljegyzés szerint 1603-ban gróf Thurzó Szaniszló galgóci várában egy lakomán - hetedik fogásként - már fánkot szolgáltak fel.

Hazánkban a fánksütés szokása a Dunántúlról terjedt el, és vált egyre több helyen szokássá, hogy a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsangkor édességként az asztalra kerülhessen ez a finom nyalánkság.

A farsangi fánk általában könnyű tojásos tésztából készül, de más variációja (burgonyás, csöröge, stb.) is van. A fánk készülhet töltetlenül, vagy töltve, a tetejét újabban különféle bevonatokkal díszítik. De van sós variációja is.
Általános jellemzője, hogy bő zsírban, vagy olajban sül.

Beignett, a francia fánk

Hozzávalók (18-20 db-hoz)

Tésztához. 500 g liszt, 160 g vaj, 4 tojás, 25 g élesztő, tej, cukor, fahéj. A krémhez: 1 l tej, 150 g porcukor, vaníliás cukor, 120 g liszt, 2 tojás, 4 tokás sárgája.

Készítése:

A liszt közepére helyezzük a tejben és cukorban felfuttatott élesztő, hozzáadjuk a vajat, a tojásokat és jól kidagasztjuk. 2 óra hosszat kelesztjük. Vékonyra nyújtjuk, kockákra vágjuk, kelesztjük, és bő zsírban sütjük. Vanília öntettel tálaljuk.

Farsangi fánk

Hozzávalók 10 db-hoz

A tésztához: 500 g liszt, 50 g porcukor, 4 db tojássárgája, 80 g vaj, 25 g élesztő, 2,5 dl tej, 0,5 dl rum, só. A szóráshoz: 100 g liszt. A sütéshez: olaj. A tetejére: 15 g vaníliás cukor. A töltéshez és a tálaláshoz: 100 g barackíz.

Készítése:

Az élesztőt 1 dl langyos tejjel, az elmorzsolt, 8 dkg liszttel, kevés cukorral felfuttatjuk. Fél óra múlva a vaj és a rum kivételével dagasszuk lágy tésztát a hozzávalókból. A dagasztás kb. 20 percig tart, amíg hólyagos lesz, és elválik az edény falától. A végén apránként hozzáöntve dolgozzunk bele a rumot és az olvasztott vajat, hogy a fánk finomabb legyen, és ne száradjon ki olyan hamar. Meleg helyen lefedve kelesszük.
Majd borítsuk a tésztát lisztezett nyújtótáblára, és nyújtsuk 2 cm vastagságúra. A lisztbe mártott fánkszaggatóval, hirtelen mozdulattal és nagy erővel szaggassuk ki a fánkokat, és langyos helyen kelesszük meg. A megkelt fánkok közepükre óvatosan alakítsunk ki, majd a mélyedéssel lefelé helyezzük bő, középmeleg olajba, és fedővel lefedve kezdjük a sütést. Amikor az egyik oldaluk megsült, fordítsuk meg a fánkokat és fedő nélkül fejezzük be a sütést. A szűrőkanállal kiemelt, jól lecsepegtetett fánkokat hintsük meg vaníliás porcukorral. Rummal összefőzött barackízt töltsünk a mélyedésekbe, vagy tálaljunk hozzá külön edényben.

A farsangi fánkot két villával illik fogyasztani, nem szabad késsel vágni, csak mintegy tépni a két villa segítségével.

Omlós farsangi fánk

Hozzávalók 10 db-hoz:

500 g liszt, 5 dl tej, 2 dkg élesztő, 1 teáskanál só, 1 evőkanál kristálycukor, 1 egész tojás. Sütéshez: olaj. A díszítéshez porcukor, lekvár, vagy puding.

Készítése:

Az élesztőt futtassuk fel langyos tejben. Kézzel dolgozzuk össze a hozzávalókat, de csak annyira, hogy a liszt elvegyüljön, és a massza egynemű legyen. Ekkor cseppnyi olajat engedjünk a tésztára, és enyhén beledolgozzuk. Nem kell és nem szabad dagasztani!

Meleg helyen egy óráig kelesztjük. A gyúródeszkára borított tésztát ujjnyi vastagra nyújtjuk, fánkszaggatóval kiszaggatjuk, majd még 20 percig konyharuhával letakarva pihentetjük. Sütés előtt a fánkokat felvesszük, és picit meghúzogatjuk. Lisztes aljával lefelé merítjük a forró olajba.

Átfordítva is megsütjük, majd rácsra szedjük, lecsepegtetjük. Ha kihűlt, lekvárral és porcukorral díszítjük, esetleg puding krémmel, vagy cukormázzal is bevonhatjuk.

Gazdagon töltött fánk

Hozzávalók:

500 g liszt, 5 dkg élesztő, 25 g cukor, 1 citrom reszelt héja, 2 db tojás, 50 g vaj, 200 ml langyos tej, 100 g aszalt meggy, 100 g mogyoró, 125 g meggylekvár, olaj a sütéshez, porcukor.

Készítése:

A lisztet tálba szitáljuk, közepébe mélyedést nyomunk. Hozzáadjuk a cukros tejben felfuttatott élesztőt, egy csipet sót, cukrot, a reszelt citromhéjat, és beleütjük a tojásokat, majd a vajjal és a tejjel simára keverjük. A tészta akkor jó, ha hólyagos, és elválik az edény falától. Konyharuhával letakarjuk, és meleg helyen a duplájára kelesztjük. Az aszalt meggyet s a mogyorót apróra vágjuk. A tésztát átgyúrjuk, beledolgozzuk a meggyet és a mogyorót, majd 12 egyforma darabra osztjuk. Mindegyik darabot kb. 10 cm átmérőjű körré nyomkodjuk. A tészták közepére 1 teáskanál meggylekvárt teszünk, és köré zárjuk a tésztát. Jól összenyomkodjuk a tésztaszéleket, és az illesztéssel lefelé lisztezett deszkára tesszük a fánkokat. 20 percig kelni hagyjuk. Az olajat felforrósítjuk, és a fánkokat kisebb adagokban kb. 3-4 perc alatt aranybarnára sütjük. Kiszedjük, lecsepegtetjük, és porcukorral megszórva tálaljuk.

Farsangi sváb fánk

Hozzávalók:

60 dkg liszt, 20 dkg zsír (vagy 25 dkg margarin), 1 db tojás, 1 tojás sárgája, 3 evőkanál cukor, 1/2 csomag sütőpor 1 csipet só, 1 dl tejszín.

Készítése:

A hozzávalókat összedagasztjuk. A tésztát 3 mm vastagságúra kinyújtjuk. Derelyevágóval kivágjuk. Forró zsírban mindkét oldalát megsütjük. Ha kihűlt, porcukorral meghintjük.

Kubikusfánk

Hozzávalók:

4 db burgonya, 1 evőkanál zsír, 1 db tojás, 1 késhegynyi szódabikarbóna, liszt
A kockára vágott hámozott burgonyát megfőzzük, levét leöntjük, a burgonyát összetörjük, majd a zsírral, szódabikarbónával, a tojással és a sóval elkeverjük. Annyi lisztet adunk hozzá, amennyit felvesz. A tésztát vékonyra nyújtjuk, négyzetekre vágjuk, és forró zsírban kisütjük. Melegített szilvalekvárral bőven megöntözve tálaljuk.

Túrófánk

Hozzávalók:

50 dkg savómentes friss tehéntúró, 25 dkg liszt, 2 db tojás, 10 dkg porcukor, 1 csipetnyi só, 1 késhegynyi szódabikarbóna.
A túrót áttörjük, hozzáadjuk a lisztet, majd elmorzsoljuk vele. A tojássárgáját habosra keverjük porcukorral, a sóval és a szódabikarbónával, hozzáadjuk az előbbi masszához. A tojásfehérjét habbá verjük, majd a tésztához adjuk, és óvatosan összekeverjük. A tésztát 1 cm vastagra nyújtjuk, kis fánkokat szaggatunk belőle, és forró, bő olajban ropogósra sütjük. Fahéjas porcukorral meghintve, hecsedli (csipkebogyó) lekvárral tálaljuk.

Almafánk

Hozzávalók:

1 kg alma, 1 csomag sütőpor, 2 evőkanál cukor, 35 dkg liszt, 1 db citrom.
Az almát meghámozzuk és megreszeljük. A citrom levét kifacsarjuk, hozzáadjuk a reszelt almához, és pár percig állni hagyjuk. Majd a levét kinyomkodjuk, azután hozzáadjuk a tojásokat, és beleszitáljuk a lisztben elkevert sütőport. A masszát összedolgozzuk, majd forró zsírba szaggatjuk evőkanállal. Pirosra sütjük, és porcukorral kevert darált dióval meghintjük. 

Egy száz éves somogyi recept: Marcafánk

Üss egy csuporba 2 tojást. Bele egy kevés sót, cukrot. Habard össze jól, önts hozzá egy meszely tejet, és annyi lisztet, hogy palacsinta sűrűségű legyen. Akkor tégy zsírt (cserép) tepsibe egy ujjnyi vastagon, s ezt forrald föl. Mikor legjobban forr, a tésztát kanalanként rakd belé, 1-1 kiskanállal egy helyre, és pirosra süsd meg.

Csöröge (forgács) fánk 

Hozzávalók:

30 dkg liszt, 6 tojássárgája, csipetnyi só, kávéskanálnyi cukor, másfél kanálnyi rum, 2 dkg élesztő.
A langyos, cukros tejbe áztatott élesztővel a fenti hozzávalókból rétestészta keménységű tésztát gyúrunk, a liszt mennyiségét szükség szerint pótolva. Jól kidolgozzuk, és letakarva kb. 25 percig pihentetjük. Késnyi vastagságra nyújtjuk, és kétujjnyi széles, és 5-6 ujj hosszú téglalapokra metéljük a derelyevágóval. A lapokat középen kétszer bevagdaljuk, és megtekerve forró, bő zsírban szép sárgára sütjük. Vaníliáscukorral meghintjük, és forrón tálaljuk.

Talkedli

Hozzávalók:

25 dkg liszt, 4 tojássárgája és fehérje, 2 dkg langyos tejben elkevert élesztő, 2 evőkanál cukor, kevés só és tej.
A hozzávalókat annyi langyos tejjel elkeverjük, hogy gyenge tészta legyen belőle, jól kidolgozzuk. Mikor már elég sima a tészta a négy tojás keményre vert habját is beletesszük, és ezzel együtt jól kidolgozzuk. Meleg helyen jól megkelesztjük, azután kétujjnyi vastagságúra kinyújtjuk, fánkszaggatóval kiszaggatjuk, és talkedlisütőben vagy lábasban forró zsírban kisütjük. Különféle lekvárokat szolgálhatunk fel hozzá.

Farsangi fánk 2

Hozzávalók:

50 dkg rétesliszt, 6 tojássárgája, 6 dkg olvasztott vaj vagy margarin, 4 dl tej, 1 evőkanál rum, 2 dkg élesztő.
A cukros, langyos tejben megkelesztjük az élesztőt, és csipetnyi sóval és a többi hozzávalóval, fakanállal jól kidolgozzuk. Aztán lábassal letakarva 40 percig pihentetjük, míg jól megkel. Ezután lisztes deszkán hüvelykujj vastagságúra nyújtjuk, fánkszaggatóval kiszaggatjuk, takaró alatt újra kelni hagyjuk, amíg még egyszer olyan vastagra dagad. Majd forró, de nem füstölgő olajban kisütjük. Először födő alatt sütjük, amíg egyik oldala megpirul. Így keletkezik rajta az úgynevezett „ranftli”, azaz szalag. Azután megforgatjuk a fánkokat, és födő nélkül tovább sütjük, amíg ez az oldaluk is megpirul. Az olaj sok legyen, hogy a fánkok szabadon ússzanak benne. Ne tegyünk egyszerre sok fánkot az olajba, hogy hőmérséklete mindig forró legyen. A megsült fánkokat lyukas kanállal kiszedve tálra halmozzuk, s porcukorral meghintjük. Felmelegített, esetleg pálinkával kissé higított, barack-, málna-, ribizlilekvárt adunk hozzá. Vigyázzunk, hogy a tésztakészítés és kelesztés idején állandóan melegben legyen, hideg ne érje, „meg ne fázzék”.

Jó farsangolást kívánok:

        CHEF BALU

WebRep

Általános minősítés

Ez a webhely nincs még minősítve

(nincs elég szavazat)