Oldalmegjelenítések száma a múlt héten

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: anno. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: anno. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. november 18., péntek

Országos hírű Mercsei Búcsú!

- Édesapám! Mikor lesz az, hogy egyet iszunk egyet hányunk, megint iszunk megint hányunk!
- Majd búcsúkor fiam!

E kedves vicces mondatok jutottak eszembe minap mikor borozgatás közben elmélkedtem és szomorúan konstatáltam az idő múlását. Ezzel a bejegyzésemmel egy rég elfeledett szép népszokást szeretnék nektek bemutatni kedves olvasóm, amit nekem szerencsém volt megélni kisfiúként.
Ma már nem nagyon él globalizált, rohanó világunkban, sajnos minekünk embereknek nincs időnk egymásra!
A búcsú úgy teljes, ha gyalog teszik meg az utat a helyszínig. Az elől haladók felváltva vitték a feszületeket és a lobogókat. Mindig volt egy személy, aki folyamatosan énekelte az egyházi énekeket. A hívek az éneklésbe követték. A búcsújárás a péntek reggeli indulással kezdődött, a vasárnapi hazatéréssel ért véget. A búcsújárók a búcsú helyszínén a templomban gyülekeztek, ott egy egész napot eltöltöttek: gyóntak, áldoztak, imádkoztak. A hazatérő búcsúsokat hozzátartozóik már a falu elején lobogókkal, harangszó mellett fogadták. A visszaérkező feszületet elhelyezték a templomban. Ezt követte a búcsújárókért tartott hálaadás. A búcsúsok ajándékkal tértek haza, és azt fogadásukkor adták át szeretteiknek.
         A Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária tiszteletére, tartják minden év december elején a mercsei búcsút. A búcsúra akár hívottan, akár hívatlanul a faluból elszármazottak, a más településen élő rokonok hazalátogatnak. A háziasszonyok erre az ünnepre nagyon készülnek. Akár várnak vendéget, akár nem, ugyanúgy készülnek étellel, itallal, süteménnyel a helyi szokásoknak megfelelően. A búcsú előtti héten a régebbi időkben, kemencében sütöttek mákos, diós kürtöt, túrós és krumplis lepényt.
         A búcsú ünnepi ételei: Fő étkezéshez tyúkhúsleves csíkkal vagy kockával, főtt hús, töltött káposzta. Vacsorára sült hús krumplival vagy párolt káposztával. Legtöbb helyen a vendéget erős pálinkával és borral kínálták. Szokás volt, hogy a vendégek általában lovas szekérrel a búcsú napja előtt 2-3 nappal korábban érkeztek, és utána is egy- két napig maradtak. A búcsú napján reggel 8 kor volt a gazdasszonyok miséje, amit azért tartottak, hogy a nagymisére ne keljen menniük, ami 10 órakor volt. Ők ugyanis a nagymise alatt készültek fel a hazatérő gazdák, vendégek ellátására. Ilyen alkalmakkor a serdülő vagy nagyobb lányok elkísérték édesanyjukat a misére, és utána részt vettek a vendéglátás előkészítésében.
         A búcsú napján körmenettel zárult a nagymise. A körmenetben elől megy egy kislány a kereszttel, őt követi két piros és két fehér lobogó vivő fiatal férfi, utánuk a papa az Oltáriszentséggel a supellát alatt, amit két férfi tart felette, ezt követően a hívek. A templomot a harangszó kíséretében járják körbe, háromszor kerülik meg. A hívek a körmenet alatt énekelnek. A búcsú alkalmával az egyházközösség valamelyik tagja vendégül látja a miséző papot.
         Ha a vendégek jól érzik magukat, a búcsú napja után is 2-3 napig még a rokonságnál időznek. A férfiak ezt az időt leginkább a pincesoron töltik. Így egy- egy család életében a mercsei búcsú 4-5 napig is eltartott.

Utóiratként kedves barátom álljon itt tanulságul egy néhai plébános versikéje, aki ott ül Szent Péter jobbján de, még most is emlegeti a mulatozás fájdalmait.

„Mercse, Mercse tűnj el, kérlek
Sose lássalak én téged
Mert a borod oly savanyú
Hogy az ecet hozzá Mádi aszú

Mercse, Mercse tűnj el kérlek
Sose lássalak én téged
Mert mikor én rád gondolok
Rögtön hascsikarást kapok!”

Üdvözlettel:

Chéf Balu

2011. június 6., hétfő

KARINTHY FRIGYES

Tanár Úr kérem!


Furcsa gondolatok kavarognak a fejemben. Úgy neveltek a szüleim anno, hogy szeresd, tiszteld tanárodat oktatódat. Mindig büszkén mondhattam a világ bármely részén jártam, hogy ebben a kisvárosban kaptam meg az élethez való alapot.
Egy aranyos megmosolyogtató történet jutott eszembe és úgy gondoltam, hogy megosztom e világgal. 1987 egy átlagos fizikaóra. Nem ma volt lassan negyed százada. Tanár Úr Ön látott bennem fantáziát és megkérdezte, miért nem járok számítástechnikára?
Megjegyzem, az iskolában 1 darab Primo számítógép volt és Basic nyelvet használt. Akkor én Tanár Úr Önnek, mint diákja azt mondtam, hogy úgyis szakács leszek minek az! Ön azt mondta, hogy eljön az az idő, amikor a gépek a világgal össze lesznek kötve, és egy gombnyomással árut rendelhetek, kommunikálhatok. Őszintén bevallom megmosolyogtam magamban és persze eltelt negyed század és tizenévesektől lesem el a gép használatát.
A mosoly most egy könnycseppé válik, mert büszkeség tölti el a szívemet, hogy egykori tanítványát, ezt a vásott lázadó rocker gyereket megtiszteli a kritikájával, dicséretével. És való igaz, hogy Karinthy nem ismert tréfát a humorban én a gasztronómiában és az őszinte megbecsülésben.
         Meddig fogom csinálni?
Nem tudom, de annyi biztos, hogy 
  • imádom, szeretem megmelegíteni a kacsasültet, megsütni a kolbászt. 
  • Imádok kis hegyeket gyártani a krumplipüréből, rizses húsból, imádom körkörös mozdulattal lecsurgatni a szószt a kedvenc kanalammal. 
  • Szeretem a főnököm arckifejezését, amikor a hétvégi ajánlatot készítem. A csodálat arckifejezése ez, amit gyerekek arcán látni, amikor az apjuk beviszi őket a mélyvízbe. Gyönyörű látvány. 
      Ez az a pillanat, amikor cinikus mindentudó rémes gazember arckifejezésem feloldódik, amikor eszembe jut, hogy mi indított el ezen az úton. Annak ellenére, hogy fél életemet azzal töltöttem, hogy embereket figyeltem irányítottam próbáltam eltalálni a hangulataikat, az emberek számomra továbbra is rejtélyesek maradnak, megtévesztenek, összezavarnak. Az étel az soha!



Üdvözlettel:   Chef Balu