„RÉTES BALU”

MOTTÓ:

        „Bemegy a sánta a rétes boltba és így szól:

-         Kérek mákos rétest!

Eladó: - Nincs!

Sánta:- Kérek, túrós rétest!

Eladó: - Nincs

Mire felháborodik a sánta, és azt mondja:

-         Hogy nincs, mikor ott van a vitrinben!

Eladó: - Azért, mert aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére!”

KEDVES OLVASÓIM! 

Benne vagyunk a farsangi mulatságok forgatagában. Én is rész tettem a párommal egy ilyen karneválon, ahol egy kis bódéban, hatalmas reklámban „Házi rétest!„árultak. Megindult a nyálelválasztásom és mondom az asszonynak, hogy kóstoljuk meg. Hát vettünk is 2 szeletet potom 1800 forintért, mert hát gazdasági váltság van, de az első falat után egy világ omlott bennünk össze. Meg is jegyezte az asszony, Apa, ha iszol is ezerszer finomabb házi rétest, csinálsz. Meg is ittam egy pálinkát és büszkeségtől eltelve, jutott eszembe, hogy bárhol főztem a világban a réteseim mindig óriási sikert, arattak. Nem tagadom a titkot a drága jó nagymamámtól tanultam, mert nálunk farsangkor, vagy csak úgy vasárnap mindig készült rétes a konyhában.

Érdekes és becsapós a tésztája, mert láttam már több éves rutinnal rendelkező háziasszonyt, akinek annyi lyuk volt a tésztáján, mint a szűrőn és láttam, akinek elsőre csodálatosan sikerült. Na meg még kell hozzá sok szeretet, amit nem hagyhatunk ki belőle.

Még egy feles elfogyasztása után fölvetődött bennem a gondolat, hogy ha Sthal Jutka muffint süt, ő a Muffin Jutka, akkor én miért ne lehetnék a Rétes Balu?

BEVEZETŐ ARS – POÉTIKA

        „Igazi ünnepnapok kezdődnek, amikor egy Sajó völgyi kis faluban élő nagymamám házában összejött a család, a gyerekek, az unokák, a rokonok még a messzi tengerentúlról is. Kicsi ház volt mindjárt a falu közepén, templomtoronnyal, két szoba, közötte a konyha.

        Annál nagyobb volt a konyhaasztala saroklóca, elfértünk mindannyian. Kis srácként ott nyertem betekintést a réteskészítés tudományába. A hatalmas asztalt hófehér réteskészítő abrosz borította, mama pedig boszorkányos ügyességgel nyújtotta hajszálvékonyra a tésztát, hogy ínycsiklandozó töltelékkel, túróval, almával, káposztával töltse meg őket.

        Receptkönyv nem kellett hozzá a kezében volt a titok, hogy miként lesz a tojás, liszt víz, zsír keverékéből leheletvékony tészta.

        Amelyikünk olvasta gyermekkorunkban a Körnöci arany titkának a meséjét, miszerint egy körmöci aranyat addig kell kalapálni, amíg oly vékony nem lesz, hogy egy lovas huszárt be lehessen csomagolni. Tudd meg kedves vendégem, hogy a rétes tésztája akkor jó, ha egy huszárt lovastul becsomagolhatsz vele.”

A RÉTESKÉSZÍTÉS „MŰVÉSZETE”

        Vitathatatlanul az egyik legnépszerűbb desszertünk a tétes, amelyből manapság számtalan változat készül. Az édes rétesek mellett egyre gyakrabban találkozhatunk húsos, fűszeres, alapvetően sós ízekkel is, a variációk száma szinte végtelen. E sorok írója találkozott már csuka pörkölttel, sőt pacallal töltött rétessel is!

A rétes szavunk eredete a kedvenc édesség készítési módjára utal, eredetileg a „réteges”, „rét” szóból származhat, mivel a rétes hajszál vékony tészta több rétegbe („többrét”) göngyölésével és töltelékekkel ízesítve készítették. Valószínűleg a XVI. Század környékétől készült először magyar földön tétes, amely eredetileg töltelék nélküli, akár 10-12 rétegnyi tésztából álló, cukorral édesített, kemencében, kerek serpenyőben sült sütemény lehetett. Ezt a népszerű étket „rétes tortának”, „rétes bélesnek” nevezték, s méltán lett a mai rétesek őse.

Egy régi magyar szakácskönyvből a receptjét is tudjuk: mai mérték szerint 10-12 dkg liszt, írósvaj, só, tej és kevés víz keverékéből készült a tészta alapja, amit rétegeztek, majd vajjal kenve a kemencébe kisütötték. Később már nem volt ritka a 20-30 rétegű tétes torta sem, amit a XVIII. Századtól töltelékkel is rendszeresen elláttak. Készült túrós, diós, mákos, lekváros, meggyes, káposztás, tökös, babos, krumplis, mandulás, tökös-mákos, élesztős, hajdinás, szilvás, sütőtökös, zsömlés és tökmagos is. A rétesek hagyományos készítési módja, a nyújtás, majd az abrosz segítségével történő felgöngyölés is ez idő tájt terjedt el. A XIX. Században az egész Monarchiában elterjedt és közkedvelté vált a rétes olyannyira, hogy Bécsben a mai napig mindennapos édesség lett (Strudel). A kivándorlás miatt Európán kívül Amerikába is eljutott, sőt a réteshez igen hasonlatos leves tésztarétegekkel és töltelékkel készült finomsággal találkozhatunk a Balkánon is, „burek”, „burekász” elnevezéssel.

Mint tartalmas és finom édesség sok helyen a néphagyományokban is megtaláljuk. Néhány helyen például év elején hosszú tekergős rétest készítettek, ezzel is hosszú életet, bőséges újesztendőt kívántak egymásnak. Nagy becsben álltak, akik hártyavékony rétestésztát tudtak nyújtani, szakadás nélkül. Egy mondás szerint ugyanis az volt az igazi rétestészta”amely alatt még az újságot is lel lehetett olvasni”.

1904-ből maradt ránk az alábbi tejfölös recept: „A tészta elkészítése ugyanaz, mint az almás rétesé. A kigörgetés után olvasztott vajjal meglocsolni, almával való megszórás helyett tejföllel meglocsolni, ezen kívül megszórni pirított morzsával, fahéjas cukorral és szultaminnal (valószínűleg ez a mazsolát jelentette), majd a megadott módon összetekerni. Egy vajjal kikent serpenyőbe tenni, forró édes tejföllel leönteni és egy órán átsütni. A tejföl sütés alatt történő erőteljes besűrűsödése esetén néhányszor tejföllel utántölteni.”

Jó étvágyat!

Üdv:

        CHÉF BALU

HAMIS FOGÁSOK

MOTTÓ:

Azt ismeritek?

„Bemegy a nyugdíjas a húsboltba:

-    Kedveském, valami olcsó hús van?

-    Van mama 180 ér!

-    Olcsóbb nincs?

-    De 90-ért!

-    Az milyen?

-    Hát fél kiló!”

Kedves barátaim! Mikor e sorokat írom ez az ízetlen tréfa is nehezemre, esik. Egyet megfogadtam, amikor ezt a blogot írni kezdtem politika nem lesz benne! Nem is érdekel! De még mindig dühödt könnyek szöknek a szemembe, amikor azt látom, tapasztalom, hogy 2011. karácsonyán, egy jótékonysági rendezvényen főzve, egy becsületesen dolgozó kétgyerekes anyuka sorban áll egy sátor előtt, mert a gyerekének nem tud, nemhogy ünnepi asztalt teríteni, még egy tálforró gulyás, pár szem szaloncukor is igazi ajándékká válik. Amikor a gyerekek az újév első iskola napján nem arról dicsekszenek, hogy ki mennyi ajándékot kapott, hanem örülnek, ha van fűtés és némi kaja a menzán! ELGONDOLKODTATÓ!

HAMIS FOGÁSOK – HÁLA A NAGYINAK

    NINCS PÉNZE CSOKIRA? KEVÉS A TOJÁS A SÜTIHEZ? A MACSKA MEGCSÓCSÁLTA A HÚST? SEBAJ MINDEN ALAPANYAG HELYETTESÍTHETŐ. NAGYSZÜLEINK HÁBORÚS TAPASZTALATAI ALAPJÁN ÖSSZESZEDTEM NÉHÁNY TRÜKKÖT, MERT A GAZDASÁGI VÁLSÁGBAN SEM ÁRT A KREATIVITÁS.

    Rengeteg jó indokunk lenne arra, hogy megtaláljuk ebédünk alternatíváját. A vegetáriánus babbal vagy a tufuval helyettesíti a húst, a fogyókúrázó kefirt használ tejföl helyett, a liszt érzékeny pedig rizs vagy kukoricalisztre cseréli a búzát. Az alapanyag pótlása azonban akkor a legégetőbb, ha valami hiányzik.

    Ennek a területnek nagyanyáink voltak mesterei, hiszen háború alatt és után kevés hozzávalóból kellett változatos ételeket alkotniuk, hogy egy morzsa is pocsékba ment volna. A válsággal a nyakunkon most érdemes előtúrni a kredencbe rejtett recepteket, még akkor is, ha egy- egy ötlettől felfordul a gyomrunk. Mist szólnak például egy rántásos kenyérhez?

    Ezt persze őseink sem szórakozásból ették. Az első világháború kezdetén minden drágább lett, aztán jött az áruhiány, az élelmiszerárak maximalizálása és a miniszteri rendeletek sora, például arról, hogy a kenyérliszthez fele arányban árpa-, kukorica-, vagy burgonyalisztet kell keverni. Végül pedig megérkezett a jegyrendszer. Először csak a lisztnek volt fejadagja, később bevezették a zsír-, tej-, és rizsjegyeket. Majd egy újabb kormányrendelet azt is megszabta, hogy milyen napokon lehet, állatott vágni és húst árulni. Nem csoda, hogy nagyanyáink megtanultak, heti menüt tervezni.

    Ebben segítségükre volt az 1915-től egyre szaporodó háborús szakácskönyvek sora. A „Hogyan lehet olcsón jól főzni?”, a „Háborús főzőkönyv”, az Ízletes had iételek” vagy a Filléres főzés” azt ígérte, hogy „minden anyag pótolható, olcsón és kevésből is lehet jól főzni, még rövid idő alatt is”. A kor hangulatát leginkább mégis az 1942-ben megjelent „Takarékos magyar konyha” ajánlója adja vissza: „A mai élethalál harcban számtalan lemondásra, önmegtagadásra kényszerülünk, amit örömmel vállalunk a jobb jövő reményében. Ez önkéntes lemondás szellemében igyekezzünk azon, hogy konyhánk takarékos keretek között is magyar maradjon.”

   

Nem meglepő, hogy ebben a helyzetben burjánzott a kreativitás: tyúkok rohangáltak a hátsó udvarban, zöldségek nőttek a virágládákban, és eljött a hamis ételek kora.

   

    A húst sohasem látott hamis gulyás és hamis húsleves alapja is a bab, a hagyma és a tészta volt. Minden egyéb értékes tápanyag kimaradt belőle. A hamis túrógombóc aludttejből, búzadarából és zsemlemorzsából készült, a hamis májgombóc konzerv májkrémből. (Ez egyébként ma is kedvelt kollégistakoszt.) A hamis fogások divatja nemcsak nálunk, de az összes háború sújtotta országban megjelent. A britek például babbal, őrölt rizzsel, mandulaeszenciával és margarinnal pótolták a marcipánt, és margarinnal és tejjel a tejszínt.

    Az első világháborúban, amikor az élelmiszerhiány miatt az éttermek kínálatát is központilag szabályozták, az étlapokon elszaporodtak a főzelékek, ritkultak a húsételek, és a zsiradékban rántott ételek csak húsmentes napokon szolgálták fel. Az asszonyok is hasonlóan vezették a háztartást, és egy rakás új húspótlót, főzelékfeltétet találtak ki. Ebben az időszakban terjedt el a rántott tök és a patisszon, a bundás kenyér vagy a magában sült panír, amit volt, aki vadhalnak, műhúsnak, bodagnak, és volt, aki paszulykának becézett. Bár a háború alatt nem igazán éltek vele, olcsó főzelékfélét lehet a menzák kedvelt rántott párizsija vagy egy virsli is. A magyar konyhában, a világháború húshiányában fedezte fel újra a belsőségeket, így a korabeli szakácskönyvek tele vannak máj-, szív-, nyelv-, velő-, vese-, mirigy- és pacal receptekkel. Ezek (persze nem a libamáj!) szintén olcsóbbak a színhúsnál, és egy rántott velőtől egy húsimádó sem érzi magát zsákmányállatnak.

     A háborús konyhában életmentő szerep jutott a krumplinak, ami nemcsak magában, tésztával, vagy főzővízben megfőzve, liszttel besűrítve, pirított hagymával megbolondítva táplálta a népet, hanem tojás helyett is használható volt. Vagdaltakhoz, tésztafélékben, töltelékekbe és felfújtakba tették sűrítő anyagként, hogy ne essenek szét az alkotóelemek. Egyébként mártásokban, szószokban és főzelékekben is hasonló szerepet tölthetett be. Tojáshiány idején egyébként gyakran választották szét a tojásokat, és a részeket külön-külön használták fel. A fehérjét egész tojásként kezelték a sütiben, a sárgájából pedig remek csokipótló lett, ha volt hozzá kakaó- vagy malátapor. Tojáspótlásra sütiknél egy fél csésze  almaszósz vagy egy kanál ecetet tejbe öntjük, akkor húsz perc várakozás után máris pótolható a boltban felejtett tejföl.

    Bár a háborúban háziasszonykodni nem lehetett leányálom, egy brit kutatás szerint az emberek ebben az időben egészségesebben ettek.

    Kevesebb zsírt és húst, viszont több zöldséget fogyasztottak, és soha nem tömték tele a hasukat.

   

    Végszóul szolgáljon önöknek, hogy sokan szeretnék megtömni a hasukat, remélhetően eljön a hét bő esztendő is .

Újévi üdvözlettel:

        CHEF BALU

BÖLLÉR EQUIPMENT

MOTTÓ:

Szex és erőszak. Egy gyors vizit a böllérnél nem sokba különbözik egy sorozatgyilkosnál, már ami a látványt illeti.

Chef Balu, Putnok nevezetessége kora délután berak a tepsibe néhány kiló dióbelet, és őszinte érdeklődésemet látva megkínál specialitásával, az almás krémessel, ami ugyanolyan finom, amilyennek hangzik. Az almás rétes, a krémes, a Rákóczi túrós és a Kinder Maxi King összes jó tulajdonsága egyben, különleges művész trükk kiadásban: szinte teljesen szagtalan, a citromhéj és a vanília aromája a szájban robban. Az ember pont megszólalna, hogy megdicsérje, egész jó, a sunyi illat kavalkád azonban pont akkor rohanja meg a szaglóhámot, úgyhogy mégis inkább elnémulok és csak dülledt szemmel, nézünk, de Chef Balu már megszokta az effajta nonverbális tetszésnyilvánítást. Aztán fölmegyünk a hegyre, hogy megnézzem, milyen eszközökkel operál a Psycho sötét énje. A böllér.

        A kert teljesen átlagos, már a bárányok hallgatnak – Delicatessen tengely mentén, a téli álomra tért gyümölcsfán például egy felfújt húgyhólyag szárad.

        Egy böllér, aki nem csak szúr, de tölt is, az undorító dolgok legszélesebb skáláját tudja felvonultatni. A legalább literes húgyhólyag történetesen nem volna undorító, csak nem szabad belegondolni, hogy ebből lesz a disznósajt. A Kis útmutató az életre, című könyv szerzője valahányadik jó tanácsaként azt írta, soha ne járjunk utána, hogyan készül a virsli, de ezt a húsipari termékek nagy többségére érdemes kiterjeszteni.

        Nagyapámnak volt egy klasszikus, fából készült tölténye, ilyennel adott beöntést Ludas Matyi Döbröginek. Nagyapám soha nem használta, most meg is tudom, miért: a nyomórudat nem kézzel tolják, hanem hasizommal, de még így is iszonyú nehéz munka.  Chef Balu sem használta soha. A szovjet aknagránát hüvelyéből készült töltő sokkal jobb, ehhez már tekerős mechanikát szerkesztett a rambótőltő ismeretlen alkotója. A hengert levesszük a talpazatáról, beledobáljuk a ledarált összetevőket, visszapattintjuk, és jöhet a biztonságos szex: A belet mintegy óvszerként ráhúzzuk a végére. Minden elismerésem azoké, akik az óvszerkészítés hőskorában a bélből készült fogamzásgátló felhúzása után fenn tudták tartani az erekciót. A töltés kezdeti fázisa az orvosi fecskendők légtelenítésére hasonlít, csak itt nem függőlegesen spriccelünk egy aprót és nem a tű tövét, pöccintjük meg a körmünkkel, hanem hagyjuk, hogy a levegő az óvszer tövén áttávozzon. A kolbász légtelenítése majdnem olyan fontos, mint a fűszerezés, a füstölésen kívül ez a tartósság kulcsa.

        A dugattyún gumi dugattyúgyűrű, ami megint a légtelenítéshez kell: Ez nyomja ki szépen a levegőt a matériából. Chef Balu hurkatöltőjét elnézve itt nagyobb a tűréshatár: A darált kolbásztöltelék egy foszladozó gumigyűrű mellett is jól tömít. Nem mindegy, mennyi belet tart a böllér a háznál: hősünk százméteres belekkel dolgozik, és mindig sok van neki. Nem az aktuálisan használt disznót belezi ki, mert a tisztítás körülményes volna, inkább elmegy a bélboltba, ahol adnak egy tized kilométert.

        Bontjuk ki a disznót, végbél, vastagbél, húgyhólyag, ha koca, szokott benne lenni malaclopó, abban szokott lenni a kismalac… ne menjünk bele, mert látom, hogy se, kép se hang.

-         És ez az undorító dolog, ami a lavórba ázik?

-         Az a háj, ebből van az almás krémes. Ezt szoktuk megfőzni, ledarálni…

-         Olyan, mint egy alien- agyvelő

-         Nem olyan, ez ilyen. Semmi baj nincs vele.  

A borospince tényleg olyan, mint egy sorozatgyilkos háztartása, aki épp savban áztat

Szimultán több áldozatot. A látszat csal: az egyetlen darab fából kifaragott abálóteknőben páclé hagymával, fokhagymával, babérlevéllel, szalonnák, csülkök, oldalas, szinte már látom magam a páclében. Girbe -gurba lépcső lefelé, egyetlen villanykörte sárgás fénye, pókhálók, hordók, polcok, pókhálók. Középen a szomszéd dézsában még „sózódik” egy rakás szintén gyanús testrész, de Balu a tökéletesen szelelő kerti füstölőre a legbüszkébb. A kis kabrió bódéban tökéletesen egyenletesre füstölt csülkök, amik pokoli szenvedést okozhatnak az innen két méterre lakó házőrző kutyáknak.

        Borzalmas dolgokat eszik az ember. Már az almás krémesen kívül.

ALMÁS KRÉMES

PARFÉ – HOZZÁVALÓK:

3 tojássárgája

2 dl tej

10 dkg cukor

2 dl tejszín

1 db citrom héja

ELKÉSZÍTÉS:

        A cukorból karamellt készítünk és a tejszín felét melegítve, hozzáadjuk, simára keverjük. A tojások sárgáját a cukorral fehéredésig kevergetjük, majd a meleg tejjel felöntjük és vízfürdőben 80⁰ C –ig melegítjük, hozzáadjuk a karamellt is, hűtjük, és folyamatosan kevergetjük, felvert tejszínhabbal lazítjuk, formában fagyasztjuk.

      KRÉMESLAP

HOZZÁVALÓK:

        40 dkg sertésháj

        70 dkg liszt

        3 tojássárgája

        Fél evőkanál ecet

        1 dl víz

        Csipet só, cukor

ELKÉSZÍTÉS:

        A liszt 20 %-át és a darált háj 80%. át összedolgozzuk gyorsan, hogy a tészta ne melegedjen fel. Hűtőben pihentetjük

        A többi hozzávalóból elkészítjük a lisztes tömeget, szintén gyors, határozott mozdulatokkal, hogy ne melegedjen fel a zsiradék. Legalább 2 órát hűtőben pihentetjük, utána a lisztes tömeget lóhere alakban kinyújtjuk és középre helyezve a hájas részt, hajtogatva összedolgozzuk. Két hajtogatás között legalább fél órát pihentetjük a tésztát a hűtőben.

        Négyszer ismételjük meg a nyújtást, hajtogatás folyamatát.

        Kéz mm-esre nyújtva forró sütőben porcukorral megszórva sütjük, húsz percet. Félidőben megfordítjuk és a másik oldalát is, megszórjuk cukorral.

        Az almákat cikkekre vágva karamellben vajjal megpároljuk és érlelt almapálinkával flambírozzuk. Rétegezve állítjuk össze a desszertet.

        JÓ ÉTVÁGYAT KÍVÁN:

                        CHEF BALU

ÓÉV BÚCSÚZTATÓ!

MOTTÓ: „Ha a farkadon citromkarika lóg, a segged tiszta konfetti, a töködön csorog a zsír, akkor valószínű beboroztál és az Újévi malacot, dugod!!!”

Minap csörgött a telefonom egy hülye magazintól kerestek, hogy mit csinálok szilveszterkor! Szerinted?? Főzök! Miközben az újságíró hablatyolását hallgatom az iroda falának támaszkodva, fröccsöt ittam és belém hasított a tény, hogy 25 éve annak, hogy besétáltam a konyhába a hajam a seggem közepéig ért és nem sok vágyat éreztem ahhoz, hogy amiért pénzt kapok valami hasznosat is, csináljak.

        Negyed század 25 szilveszter, amit kevés kivétellel a tűzhely mögött töltöttem és ez sajátos világnézetet kölcsönöz számomra.

        Az Újév szögletes járással, a rádióból áradó hülye kívánságokkal. Ócska zenével és kínzó másnapossággal kezdődik.

         És most jött el a pillanat, hogy megkért az újságíró, hogy ajánljak egy másnaposság elleni menüt. Erre a felkérésre szívesen válaszoltam, állon itt egy Hedonista Újévi menü az alábbi felvezetéssel.

HEDONISTA ÚJÉV

Amikor Ray Charles néhány éve meghalt az Egyesült Államok tévétársaságainak nagy része elsőként Steve Wonder hívta, hogy mit szól hozzá. Elvégre ő is vak, fekete, zenész. A szerkesztők védelmében be kell látnunk, hogy egy valamikori piás nyilván tudja, mitől döglik a légy. Chef Balu-féle bruch egy Peruban rendkívül népszerű másnaposság elleni fogással kezdődik, és a sevichével (dél amerikai előétel, lényege, hogy a nyers hal a hozzáadott citruslétől tulajdonképpen megfő) készült Tigristej fantázianevet viseli. A rántottát Vérnarancs Mimóza kíséri, amit Balu Törley pezsgőből és frissen facsart vérnarancsléből készít (1 üvegpezsgőhöz 4 dl juice). A menüsort szalmára vágott mentalevéllel és balzsamecettel locsolt eper zárja.

MENTÁS – BALZSAMECETES EPER MENTALIKÖRREL

HOZZÁVALÓK 4 személyre:

        60 dkg eper

2 evőkanál cukor

        1 evőkanál balzsamecet

        6 db mentalevél – szalmára vágva

        4x4 cl mentalikőr

ELKÉSZÍTÉS:

        Az epreket félbevágjuk, majd egy edénybe összekeverjük őket a cukorral, a balzsamecettel és a szalmára vágott mentalevéllel. Balu javasol mellé egy szelet linzertésztát, mentás mascarponéval.

TIGRISTEJ SEVICHÉVEL

HOZZÁVALÓK 4 személyre:

        2 db lime kifacsart leve

        15 dkg apróra vágott tintahal

        20 dkg aprított tengeri sügér filé

        12 db koktél rák

        1 gerezd aprított fokhagyma

        ½ fej aprított vöröshagyma

        1 db chilipaprika – mag nélkül, aprítva

        Só és frissen őrölt fehér bors

        1 evőkanál extra szűz olívaolaj

        1 evőkanálnyi aprított korianderlevél

ELKÉSZÍTÉS:

        A koriander zöld kivételével keverjük össze minden hozzávalót a lime levével, majd tegyük 10 percre a hűtöbe (marináljuk).

        Ha kész, öntsük le a levét négy mélyhűtött feles pohárba. A sevichét martinis pohárban tálaljuk, és hintsük meg az aprított korianderlevelével.

Jó étvágyat!

        Szóval, ha egy házibuliba töltitek az év utolsó napját és sikerül egyévesre inni magatokat csak arra vigyázzatok, hogy nehogy úgy járjatok, mint Chéf Balu megbillent!

KÜLÖNÖS SZILVESZTER!

        „A szilveszteri ünnep környékén a lakótelep valamelyik kies 10 emeletes panelzugában egy erősen beitalozott szakács társaság úgy gondolta, nem ártana a sítáborba való felkészülést egy kis gyakorlással elősegíteni. Ez a lépcsőház egyenetlenségeit leküzdő „síelés” (léceken, ahogy kell) egészen addig jól működött, amíg a kicsit nagyothalló Mari nénit el nem kaszálták az egyik fordulóban. Sajnos az idős asszony lábát törte, de hőseink csak a mentőket hívták ki hozzá – bátorságuk már nem volt el is vállalni az esetet.

        Igen ám, teltek a napok, nőtt a bűntudat, és nem volt mit tenni: irány a 400 ágyas (az egyetemi korház),  Mari nénit megkeresni, bevallani, jobbulást kívánni, virágot átadni… A nyomozás sikerrel járt, megvolt az emelet-, kórterem-, ágyszám, de ahogy beléptek a helyszínre, ott már csak egy üres ágyat találtak, behúzva – friss/tiszta ágyneművel. A társaságon eluralkodott a rémület:

-         Mari nénit elvitte a combnyaktörés! Gyilkosokká lettünk! Jaj – jaj! Kis idő múlva egy nővér érkezett és természetesen kíváncsi volt, hogy a fiatalemberek mit keresnek az üres kórteremben. Egyikük erőt vett magán és megkérdezte, vajon hova került el innen a kedves öreg hölgy, ismerősük, akihez látogatóba érkeztek. Mire a nővér:

-         Áá, szegény Mari nénit keresik? Épp most vitték át a pszichiátriára, mivel napok óta azt hajtogatja, hogy őt bizony síelők ütötték el a lépcsőházban…”

SZÍVÉLYES ÜDVÜZLETTEL ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK KÍVÁN

                             CHEF BALU

Karácsonyi borleves

Mottó: - Mondd, Télapó miért takarod el a puttonyod?

-         Anyád a Télapó! – mondta a púpos és továbbment.

Szép karácsony közeleg, ezért is jutott eszébe Chéf Balunak ez a megható vicc – igazán ünnepre hangoló. Legalább annyira, mint ez a hirdetés:

        „Rendelje meg a Szentcsaládot Szentestére: Mária és József házhoz jön. Családi hangulat teremtése meghitt, őszinte beszélgetéssel. Halk, karácsonyi zene. A vacsora elfogyasztása után Mária lefekszik a karácsonyfa alá, és megszüli a kis Jézust. József sír.”

        Chef Balu meg röhög; tényleg rengetegen vannak az Isten barmai, és lám, még szenteste is ügyködnek… De mi sem pihenhetünk, hiszen a karácsonyi étkek sorából Chef Balu főztje sem maradhat ki. Jó, idén már csak az ebéddel foglalkozhatunk – a Feleség szerint így legalább a vacsora biztos lesz -; néha nem is érthető miről beszél a fehérnép… De hagyjuk is, nekünk dolgunk van, ugyanis ebédre borleves lesz.

        Na mármost: borlevest csak is komoly, érett férfiak készítsenek, akik már túl vannak az első berúgás, okozta rácsodálkozáson, és meg tudják különböztetni az édeset a száraztól – Szerencsére Balu pont ilyen. Mert hát fránya jószág ez a borleves, ezt is csinálják, ám mindenféle népek: némely egyéb aljasságra is képes sznobok, például Tokai aszúból és tejből előállítani. De mi nem esünk ilyen hibába, úgyhogy a megfelelő bor kiválasztására irány a szokott kiválasztóhelyünk, a fapados. Ahol már ilyenkor együtt a csapat: Miszter Csita, Brúnó, Patás, Főnök Laci, Forint, a pultos lány meg a többiek, meg hát ott van az a négyféle bor is, ami amúgy is 365 napon átfogyasztunk. A fiuk javában vizsgálják a készletet, de Balu kihúzza magát: nálunk borleves lesz, mondja gőgösen, és egy sör-unikum után magára hagyja a hejehujázókat. Itten komoly a feladat, máshová megyünk bort választani!

Ehhez a legalkalmasabb hely egyike egy kicsit puccos. És akkor Balu benyom elszánta egy kiránylánykát, egy rizlinget és egy Traminit. Meg egy sauvignon blanc-ot. Ezerjót ittam az este… De honnan ismerem én ezt az Irsai Olivért…?

Az a rossz, ha ennyiféle bort vizsgálunk, hogy még az olyan tapasztalt szakember is, mint Balu, egy kicsit elbizonytalanodik. A Feleség szerint ez látszik is ilyenkor a szakember járásán, holott csakis az eszeveszett tűnődés miatt nem tudunk minden pillanatban a mozgásra koncentrálni, van nekünk annál fontosabb dolgunk is, meg hát azért van keze az embernek, hogy képes legyen azzal kapaszkodva, felegyenesedve járni, ugyebár…

Akkor kutatóutunkról visszatérünk a Fapadosba, már meg is hoztuk a döntést: nincs alkalmasabb alapanyaga a készülő borlevesnek, mint a helyi erők által is favorizált rizling. Ennyi tudós egyszerre nem tévedhet…

Rohanni most már nem fogunk, rég elmúlt dél. Balu apja ugyan főtörvényként leszögezte: a húsleves pontban 12. kor gőzölögjön az asztalon, de hát ez bizonyára nem érvényes a borlevesre, jó lesz a kettőkor, háromkor is… Amikor diadalittasan ráhelyezzük a liternyi kimenekített kadarkát vagy mi a francot a konyha asztalra, a Feleség lemondó arccal elhagyja a helyiséget. Nem értem ezt az asszony: hát a karácsony nem a szeretett ünnepe?

Végre valahára kiválasztottuk fáradságos munkával levesünk legfontosabb kellékét a bort. Mert pont ez lenne az alapprobléma, hogy a mi borlevesünk milyen borból készüljön. Száraz, édes, savanykás, vagy sűrű Tokaji illik hozzá? Ehhez nehéz tanácsot adni, ha csak azt nem, hogy szép sorban igyuk meg valamennyit, aztán majd meglátjuk… Mindenesetre, ha valaki a kevésbé markáns ízeket kedveli, félédes, vagy édes borból készítse – s ebből máris tudható, hogy Balu borlevese markáns lesz, vagyis száraz bort választunk. Mégpedig jó liternyit, amibe vizet eszünk ágába sincs tenni!

Kezdődik a bor felforralásával és a szükséges fűszerek adagolásával. Tehetünk bele citromot (héját, levét), szegfűszeget, fahéjat, mazsolát, esetleg szerecsendiót, vaníliát, mindazt, amitől a borlevesünk pont a mi ízlésünknek a megfelelő legyen. A forralást ne vigyük túlzásba, mert elmegy az ereje, és akkor megette a fene, az egészet. Amikor már habzik, tegyük kicsit félre hűlni. Ilyenkor van módunk a benne úszkáló anyagok kihalászására – és persze az előkóstolásra is.

A maradék kezeinkkel föltörünk 6-8 tojást, és a sárgáikat összekeverjük cukorral, elegánsabb alkotók mézzel. Vannak népek, akik a fehérjéből habgaluskát készítenek, de az ilyenekkel ne barátkozzunk. Vannak, akik a tojáshoz lisztet kavarnak – mi majd tejszínnel sűrítjük. Ha még marad valami a forralt borból, akkor lassú sugárban, szép óvatosa, állandó kavargatás közben ráöntjük a cukros tojássárgájára – ha nem maradt, akkor kezdhetjük, előröl az egészet… DE ez mindegy is, képzeljük el, hogy egyszer mégiscsak eljutunk a receptben idáig, és akkor már a kisdöntőben vagyunk, ugyanis nincs más hátra, minthogy a tűzre téve felforraljuk, miközben beleöntjük a már említett 2 dl-nyi tejszínt. Nagyobbacska méretű leveses csészékbe tálaljuk. Az egyikbe – leghelyesebb, ha éppen a Baluéba – próbaképpen önthetünk még bele sűrítményt; semmiképp nem fogjuk idegen testnek érezni sem a konyakot, sem a whiskyt. Ez azért is jó ötlet, persze, ha Feleség nem veszi észre a sunyiskodásunkat, mert a forró konyak/whisky gyors és frenetikus hatást okozhat…

Ha végképp el akarunk ájulni magunktól, vagy már túl sok van a rovásunkon, akkor engesztelésképpen néhány kanálnyi cukrot gyorsan karamellizáljunk, és forgassunk bele félmaréknyi dióbelet. Az így keletkezett anyagot ráhelyezve a csészényi borleves tetejére, nézzünk gőgösen a Feleségre: na látod anyukám, hát így néz ki a karácsonyi borleves, nálunk.

És cseppet se zavarjon bennünket, hogy már rég elmúlt karácsony és szilveszter is.

Ezzel kívánok nektek:

            Kellemes karácsonyi ünnepeket!

Üdv:

                            CHÉF BALU

KARÁCSONYI GASZTOKATASZTRÓFÁK

MOTTÓ:

        „Fázik a veréb, letörik a szárnya,

          Fázik a kabátom,

          A karácsonyi készülődést nagyon utálom!”

KEDVES BARÁTAIM!

         Nektek köszönhetően már tudom, hogy másoknak sem könnyebb. Még a legaprólékosabban kitervelt, a legtökéletesebb megszervezett karácsonyba is becsúszhat egy-egy apró hiba. Leég a fa, elfelejtünk ajándékot venni a nővérünk férfiának, a gyerek a béna társasjáték láttán nem hisz többé a Jézuskában, visszakapjuk unokatestvérünktől a ronda kötött pulcsit, amit tavaly a nagyi adott neki, vagy éppen elrontjuk a karácsonyi vacsorát.

        „A férjem főzött, bográcsban készítette elő a halászlevet – meséli karácsonyi kalandját Barbara egy kolléganőm. – Én ledőltem, és el is aludtam. Kb. 1 óra múlva álomittasan, kivánszorogtam a konyhába, és megláttam a csatateret. Felment bennem a pumpa. A konyhába senki, csak a véres kések, asztalra tapadt pikkelyek, mosatlan edények és egy nagy tál tele undorító, büdös lével. Felkaptam és kiöntöttem a mosogatóba. Abban a pillanatban belép a férjem, rám mosolyog, és a halászlét keresi. – Én nem láttam – mondom vészjóslóan -, csak ezt a hatalmas kupit és a szörnyű mosogatólét, amit kiöntöttem. – Na, lehervadt a mosoly az arcáról! – Az volt a halászlé. Egy órán átpasszíroztam – mondta, mélyről, halkan.”

        A levesre persze nemcsak főzés, de tálalás közben sem árt vigyázni. Legalábbis ezt a tanulságot szűrhetjük le az alábbi történetből. Meg persze a munkamegosztásnak is, vannak sötét oldalai is. „Azon a karácsonyon nagyon ki akartam tenni magamért, ezért kacsalevessel készültem. Min azt hittük, hogy a másik fogja. Kacsaleves a földön, levesestál darabokban, anyám a könnyeivel küszköd. Megfogattam, hogy egy nőnél több nem lehet a konyhámban.”

         A kacsa egyébként is veszélyes madár, a szomszédom családja órákig nyammogott egy öreg darabon szenteste. Józsi barátom pedig 24 – én délután szembesült vele, hogy véletlenül egész madarat vásárolt. Megpróbálta kibelezni, aztán hányt.

        Abban az évben a nagynéném volt a soros, aki a ponty mellé rendhagyó módon rozmaringos báránycombot készített. Egész éjjel egymást váltottuk a fürdőszobában. Később kiderült, hogy így járt a család minden tagja. Azóta nem hagyjuk, hogy bárki bárányt süssön a pulyka helyett.”

        Nem mintha a pulykával ne lehetne gond. Ha töltött már a madár felett órákat egy szemöldökcsipesszel, hogy megszabaduljon a makacs tolltoktól, vagy próbálta már sikertelenül betömni az állatott a sütőbe, akkor nincs mit magyarázni. „Anyám sütés közben felgyújtotta a pulykát. Apu kikapta a sütőből, a pultra dobta és a kamrából kirántott tűzoltó készülékkel lefújta. Sajnos az egész pult úszott a habban, ahogy a saláta, a krumpli, a ponty és a bejgli is. Persze a nagyapám még így is mindent meg akart kóstolni.”

        Mélyhűtött pizza – evésbe torkollott az unokahúgom barátjának első koleszes karácsonya is, ahol a srácok másfél órán sütötték életük első pulykáját. Sajnos előtte elfelejtették felengedni a mélyhűtött madarat.

         A halat úgy tűnik nehezebb elrontani. A fullasztó szálkákon, a nehezen olvadó 4 kg-os lazacokon és a még megsajnált ficánkoló pontyokon kívül nem sok szívszorító történet tapad hozzájuk. Esetleg az, amikor a látási problémákkal küzdő nagyi a súrolószerbe panírozza a pontyot, de ez gyorsan kiderül a habzó halról. A zsemlemorzsa felcserélése a grízzel viszont csak a kóstolás után derül ki. Állítólag nem jó élmény.

        Ha minden összejön és jóllakik a család, a sütik még akkor is, még megkeseríthetik az estét. A lapos torta és a kék M&M’S – és muffin még bőven belefér a családi idillbe, de mákkal teletömött, így szanaszét szakadt bejglit már nehezebb feltálalni. Ahogy egy fél téglát is. „Nem sikerült kimérni, és valahogy fél kg. Liszt helyett a dupláját tettem a bejgli tésztájába. Persze nem tűnt fel, hogy valami nem stimmel. Így lett karácsonyra egy csodás kőszobrunk, bejgli néven. A tölteléket kikotortuk”

        Nálunk ritkán akadt gond a sütivel, kivéve amikor, először gyártottam a családomnak trüffelt. Ha ön is próbálkozik vele éppen csak egy csipet chilit, rakjon a csokimasszába, és azt se adja oda egy háromévesnek!!!

Jó készülődést

                        ÜDV:

                                       CHEF BALU

Egy Disznóvágás margójára!

Mottó: Szöszi pláza cica odajön hozzám a minap:

-          Hello, szióka!!!Van valami rostos?

-          Bútorlap jó lesz!

         Nos kedves barátaim, történt hogy minap egy bevásárló központban főztem és odajött a „képzett” agyontanult riportercsaj az egyik kereskedelmi tv-től és hülye kérdésekkel zaklatott. Hogy így az Update, meg úgy az egészséges táplálkozás.

Feltette azt az ostoba kérdést:

-          Hogy mi a hobbim?- Hülye műkorcsolyázok!!! –mondom neki, hogy – Disznót vágok tükörjégen.

Azt mondja:- Meséljek róla, egy- egy mondatban.

-          Oké, de sípolós lesz

-          Hajnal fél négy, ébresztő - Kávé, klotyó, meleg ruha, gumicsizma - Himbálózó fények, bádog hideg - Kapunyitás

-          Igyunk egy pálinkát, meg még egyet

-          Na gyerünk!

-          Kussoljatok, k. anyját ez vadul nagy!

-          Add a pisztolyt

-          Ne forgolódj, durr: sikerült

-          Bökés, vérfürdő, Józsi a ganéjba fetreng!  - Fasza szaros Józsi újra száguld

-          Hozz egy felest, én perzselek

-          A kezem alá önts a vizet, mert nyakon váglak!

-          Gyönyörű jószág, forralt bort, pálinkát?

-          Ilyen sorrendbe jöhet

-          Aztán hipp- hopp elemeire hullik a jószág - Ki darál?

-          Majd én!

-          Kell még egy kis erős paprika!

-          Sütöd a zsírt?

-          Jó ez a szilva!

-          Te hülye ez barack!

-          Főzöm a hurkát!

-          Megszólal a riporter csaj: - Fúj a hurka a disznó szaros belébe, van töltve!

-          És a kolbász megeszed? – kérdezem- Az fincsi! Az szerinted, mibe van töltve kukazsákba?- Csönd!

-          Eszünk – Fasza minden a jövő héten a sógoréknál leszünk!

-          Még egy felest!

-          Nem kéne!

-          Itt a kóstoló – hazafelé botorkálva beindul a vesém, mire kiszabadítom a madarat a kalitkából, elszakad a szatyor füle. - Drága jó hurka, kolbász, de jó ez a szombat és még a gatyám szárát is lehugyoztam!

-          Azt mondta a riporter csaj, hogy ezt így nem lehet lehozni az újságba, ezért írom meg nektek, hogy is volt ez gyerekkoromban, amikor karácsonykor nem okos telefont kértem, hanem gumicsizmát!

Íme a disznóvágás történet, menete:

Sertést csak a tudott tartani, akinek annyi földje volt, hogy meg tudta rajta a takarmányt termelni. A módosabb gazdákat azzal is méregették, hogy egy évben hányszor vágott.

         A disznóvágás szezonja karácsony és újév tájékára esett. Aki kettőt vágott, az egyiket karácsonyra, a másikat farsangra szánta. Volt, aki a karácsonyt megelőzően Szent – András havától kezdve a hideg időjárás beállta után már vágott, és egész december 22- ig. Különösen azok hagyták közvetlenül karácsony előtti napokra, akiknek csak egy hízóra tellett egész évben.

Már a vágás előtt jó pár nappal készülődtek a disznótorra. Meghívták segíteni a rokonokat, a sógort, a koma családját, a testvéreket. Kétszer is szóltak, egyszer korábba, másodszorra a vágást megelőző este.

         Az előkészületekhez tartozott a bevásárlás. A boltban szereztek be 3-4 kiló sót, 6 kg rizst, 5 dkg borsot, 10 dkg paprikát, melynek fele csípős, másik fele édes. A leves ízesítéséhez készítettek majoránnát, babért, borsot, szerecsendiót. Ha kellet a kősót mozsárban, megtörték, ugyanígy a szemes borsot is. A majoránnát marokkal dörzsölték szét, a fűszereket külön- külön kis bögrékben tartották, hogy kéznél legyenek. A hurkákhoz fapálcikákat faragtak (a két végét ezzel zárták le), ezt összekötözték, és a fűszerek mellett tárolták. Előkészítettek egy koszorú fokhagymát és 1 kg vöröshagymát. A gazdasszony a kamrából és a padlásról a szükséges edényeket: fateknőt, tálakat, vajdlingot, fazekakat, fakanalakat előkészítette.

         A vágáshoz kora reggel kezdenek hozzá, amikor még ki sem világosodott, „lámpavilágnál” dolgoznak. Legalább 4 ember kellett az állat lefogásához, őket nevezték fogóknak. A segítő embereket először megkínálták pálinkával, ezután fokhagymás pirítóst ettek. Csendesen kimentek a disznóólhoz, mikor az állat kijött, a négy ember leteperte, azután közülük egy leszúrta. A disznóból kilövellő vért egy asszony tálba fogta fel, és azonnal bevitte a házba.

         Egy fazéknak kenőtollal kizsírozták az alját, vizet öntöttek bele, és amikor a víz forrt, beleöntötték a vért. Az egy negyed óra alatt megabárolódott. Ezután kivették a fazékból, deszkán apró kockára vágták, és bő hagymás zsírba tették. Sózták, borsozták, majoránnát adtak hozzá, és folyamatos kavargatással lesütötték. Ez volt a reggeli. Amit nem ettek meg, azt felhasználták a véres hurka elkészítéséhez. A vért savanyú káposztával vagy uborkával fogyasztották. Reggelire csak akkor kerülhetett sor, ha a disznót már szétszedték.

         Szúrás után az állatot nyugodtan hagyták. Kis idő elteltével szalmát szórtak rá, a hátán végig és meggyújtották. Az égő szalmát piszkafával igazgatták. Ezt nevezzük perzselésnek. Mikor a perzselés befejeződött, a konyhai tűzben vasat tüzesítettek fel, ezzel sütötték ki a boncát ott, ahol beráncosodott a bőr, a fej, a fül, a lábak szőrös részeit. A tisztítás során a disznó bőrét, végtagjait, fülét, farkát hófehérre pucolták.

         A bontás menete a következő: A hátán fekvő disznónak először a két első, majd a két hátsó sódarát vették ki, ezután hasra fordították, és a gerinc két oldalán a farkától a szájáig hasították. A bordákat éles fejszefok sarkával lenyesegették, majd a farkat a végbélnyílástól elvágták, és kivették az orját. Az egy darabban kivett orját vízzel leöntötték, két ember bevitte a konyhába, és úgy tették a teknőbe, hogy a disznó farka az ajtó felé legyen. Ezután vették ki a belet, bevitték a konyhába, hogy ki ne hűljön. Ezután a disznót kettévágták, az egyik oldalát a teknőbe rakták a sódarakra, a másik oldalt az asztal egyik végébe. Az előzőleg kivett belsőséget- tüdő, máj, szív, vese- az abárló fazékba tették. A reggeli a férfiak részére a kinti munka elvégzése után következett.

         A bél tisztítását, mosását, a segíteni hívott asszonyok végezték. A sózó teknőben lévő sódarakat az orját (karmonádli), az oldalast besózzák, vele együtt a szalonnát is. Sótlan szalonnát nem hagytak, csak abárolni.

         A paraszt családoknál inkább szalonnát hagytak, nem zsírt készítettek, mert aratáskor, kaszáláskor sok kellett. Inkább szalonnát ettek kenyérrel, mint zsíros kenyeret. A sózott szalonnát pár napig érlelték, utána jól felfüstölték. Nem mindenütt tartottak nagy disznótort. Az egyszerű emberek nem akarták el dinom-dánomozni a drága disznóhúst, azt tartották természetesnek, hogy a segítségül hívott rokonsággal vacsoráznak. Vacsorára húslevest főztek kockatésztával, főtt húst, tetszés szerint uborkával vagy tormával, céklával, susinkával és töltött káposztát készítettek. A töltött káposztába általában gerslit tettek, vékony, zsíros rántással sűrítették, és a levébe paradicsomlevet öntöttek. Ezt az ételsort követte a kóstoló: a pecsenye, a hurka, a kolbász végül herőce vagy pampuska. A vacsorához pálinkát és bort kínáltak. A faluba volt olyan ház, ahol a vacsorához nem húslevest, hanem belsőségből és csontos húsból főzött savanyú levest készítettek, amit kenyérrel fogyasztottak.

         A vacsora ideje alatt a gazdasszonykóstolókat készített a rokonoknak, szomszédoknak. Kóstolót oda küldtek, ahonnan vissza is kapták. Sokszor annyi kóstolót kellett adni, hogy a családnak alig maradt hurka, kolbász, tepertő, vagy abárolt szalonna. Ezért az összetartó rokonság úgy osztotta be a disznóölést, hogy ketten egyszerre ne öljenek.

A régi házak tetőzetén füstben nem volt hiány, mert kémény híján a füst mindig ott gomolygott. Itt füstölték a tárolásra szánt készítményeket. Miután már a lakóházakat kéménnyel építették, kürtőt is készítettek, amibe farudakat lehetett elhelyezni. Ezekre akasztgatva füstöltek. Volt olyan füstölési mód, hogy a kéményajtóhoz kályhacsövet erősítettek, e keresztül a padlástérbe kiakasztott húshoz, szalonnához irányították a füstöt. A 30- as évek után terjedtek el a füstölők, ezeket deszkából vagy téglából építették. Egy- egy füstölő az egész rokonságot kiszolgálta. Ilyen füstölőket használnak ma is.

         Ezzel zárom soraimat, üdv:

Chef Balu

Országos hírű Mercsei Búcsú!

- Édesapám! Mikor lesz az, hogy egyet iszunk egyet hányunk, megint iszunk megint hányunk!

- Majd búcsúkor fiam!

E kedves vicces mondatok jutottak eszembe minap mikor borozgatás közben elmélkedtem és szomorúan konstatáltam az idő múlását. Ezzel a bejegyzésemmel egy rég elfeledett szép népszokást szeretnék nektek bemutatni kedves olvasóm, amit nekem szerencsém volt megélni kisfiúként.

Ma már nem nagyon él globalizált, rohanó világunkban, sajnos minekünk embereknek nincs időnk egymásra!

A búcsú úgy teljes, ha gyalog teszik meg az utat a helyszínig. Az elől haladók felváltva vitték a feszületeket és a lobogókat. Mindig volt egy személy, aki folyamatosan énekelte az egyházi énekeket. A hívek az éneklésbe követték. A búcsújárás a péntek reggeli indulással kezdődött, a vasárnapi hazatéréssel ért véget. A búcsújárók a búcsú helyszínén a templomban gyülekeztek, ott egy egész napot eltöltöttek: gyóntak, áldoztak, imádkoztak. A hazatérő búcsúsokat hozzátartozóik már a falu elején lobogókkal, harangszó mellett fogadták. A visszaérkező feszületet elhelyezték a templomban. Ezt követte a búcsújárókért tartott hálaadás. A búcsúsok ajándékkal tértek haza, és azt fogadásukkor adták át szeretteiknek.

         A Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária tiszteletére, tartják minden év december elején a mercsei búcsút. A búcsúra akár hívottan, akár hívatlanul a faluból elszármazottak, a más településen élő rokonok hazalátogatnak. A háziasszonyok erre az ünnepre nagyon készülnek. Akár várnak vendéget, akár nem, ugyanúgy készülnek étellel, itallal, süteménnyel a helyi szokásoknak megfelelően. A búcsú előtti héten a régebbi időkben, kemencében sütöttek mákos, diós kürtöt, túrós és krumplis lepényt.

         A búcsú ünnepi ételei: Fő étkezéshez tyúkhúsleves csíkkal vagy kockával, főtt hús, töltött káposzta. Vacsorára sült hús krumplival vagy párolt káposztával. Legtöbb helyen a vendéget erős pálinkával és borral kínálták. Szokás volt, hogy a vendégek általában lovas szekérrel a búcsú napja előtt 2-3 nappal korábban érkeztek, és utána is egy- két napig maradtak. A búcsú napján reggel 8 kor volt a gazdasszonyok miséje, amit azért tartottak, hogy a nagymisére ne keljen menniük, ami 10 órakor volt. Ők ugyanis a nagymise alatt készültek fel a hazatérő gazdák, vendégek ellátására. Ilyen alkalmakkor a serdülő vagy nagyobb lányok elkísérték édesanyjukat a misére, és utána részt vettek a vendéglátás előkészítésében.

         A búcsú napján körmenettel zárult a nagymise. A körmenetben elől megy egy kislány a kereszttel, őt követi két piros és két fehér lobogó vivő fiatal férfi, utánuk a papa az Oltáriszentséggel a supellát alatt, amit két férfi tart felette, ezt követően a hívek. A templomot a harangszó kíséretében járják körbe, háromszor kerülik meg. A hívek a körmenet alatt énekelnek. A búcsú alkalmával az egyházközösség valamelyik tagja vendégül látja a miséző papot.

         Ha a vendégek jól érzik magukat, a búcsú napja után is 2-3 napig még a rokonságnál időznek. A férfiak ezt az időt leginkább a pincesoron töltik. Így egy- egy család életében a mercsei búcsú 4-5 napig is eltartott.

Utóiratként kedves barátom álljon itt tanulságul egy néhai plébános versikéje, aki ott ül Szent Péter jobbján de, még most is emlegeti a mulatozás fájdalmait.

„Mercse, Mercse tűnj el, kérlek

Sose lássalak én téged

Mert a borod oly savanyú

Hogy az ecet hozzá Mádi aszú

Mercse, Mercse tűnj el kérlek

Sose lássalak én téged

Mert mikor én rád gondolok

Rögtön hascsikarást kapok!”

Üdvözlettel:

Chéf Balu