Egy Disznóvágás margójára!

Mottó: Szöszi pláza cica odajön hozzám a minap:

-          Hello, szióka!!!Van valami rostos?

-          Bútorlap jó lesz!

         Nos kedves barátaim, történt hogy minap egy bevásárló központban főztem és odajött a „képzett” agyontanult riportercsaj az egyik kereskedelmi tv-től és hülye kérdésekkel zaklatott. Hogy így az Update, meg úgy az egészséges táplálkozás.

Feltette azt az ostoba kérdést:

-          Hogy mi a hobbim?- Hülye műkorcsolyázok!!! –mondom neki, hogy – Disznót vágok tükörjégen.

Azt mondja:- Meséljek róla, egy- egy mondatban.

-          Oké, de sípolós lesz

-          Hajnal fél négy, ébresztő - Kávé, klotyó, meleg ruha, gumicsizma - Himbálózó fények, bádog hideg - Kapunyitás

-          Igyunk egy pálinkát, meg még egyet

-          Na gyerünk!

-          Kussoljatok, k. anyját ez vadul nagy!

-          Add a pisztolyt

-          Ne forgolódj, durr: sikerült

-          Bökés, vérfürdő, Józsi a ganéjba fetreng!  - Fasza szaros Józsi újra száguld

-          Hozz egy felest, én perzselek

-          A kezem alá önts a vizet, mert nyakon váglak!

-          Gyönyörű jószág, forralt bort, pálinkát?

-          Ilyen sorrendbe jöhet

-          Aztán hipp- hopp elemeire hullik a jószág - Ki darál?

-          Majd én!

-          Kell még egy kis erős paprika!

-          Sütöd a zsírt?

-          Jó ez a szilva!

-          Te hülye ez barack!

-          Főzöm a hurkát!

-          Megszólal a riporter csaj: - Fúj a hurka a disznó szaros belébe, van töltve!

-          És a kolbász megeszed? – kérdezem- Az fincsi! Az szerinted, mibe van töltve kukazsákba?- Csönd!

-          Eszünk – Fasza minden a jövő héten a sógoréknál leszünk!

-          Még egy felest!

-          Nem kéne!

-          Itt a kóstoló – hazafelé botorkálva beindul a vesém, mire kiszabadítom a madarat a kalitkából, elszakad a szatyor füle. - Drága jó hurka, kolbász, de jó ez a szombat és még a gatyám szárát is lehugyoztam!

-          Azt mondta a riporter csaj, hogy ezt így nem lehet lehozni az újságba, ezért írom meg nektek, hogy is volt ez gyerekkoromban, amikor karácsonykor nem okos telefont kértem, hanem gumicsizmát!

Íme a disznóvágás történet, menete:

Sertést csak a tudott tartani, akinek annyi földje volt, hogy meg tudta rajta a takarmányt termelni. A módosabb gazdákat azzal is méregették, hogy egy évben hányszor vágott.

         A disznóvágás szezonja karácsony és újév tájékára esett. Aki kettőt vágott, az egyiket karácsonyra, a másikat farsangra szánta. Volt, aki a karácsonyt megelőzően Szent – András havától kezdve a hideg időjárás beállta után már vágott, és egész december 22- ig. Különösen azok hagyták közvetlenül karácsony előtti napokra, akiknek csak egy hízóra tellett egész évben.

Már a vágás előtt jó pár nappal készülődtek a disznótorra. Meghívták segíteni a rokonokat, a sógort, a koma családját, a testvéreket. Kétszer is szóltak, egyszer korábba, másodszorra a vágást megelőző este.

         Az előkészületekhez tartozott a bevásárlás. A boltban szereztek be 3-4 kiló sót, 6 kg rizst, 5 dkg borsot, 10 dkg paprikát, melynek fele csípős, másik fele édes. A leves ízesítéséhez készítettek majoránnát, babért, borsot, szerecsendiót. Ha kellet a kősót mozsárban, megtörték, ugyanígy a szemes borsot is. A majoránnát marokkal dörzsölték szét, a fűszereket külön- külön kis bögrékben tartották, hogy kéznél legyenek. A hurkákhoz fapálcikákat faragtak (a két végét ezzel zárták le), ezt összekötözték, és a fűszerek mellett tárolták. Előkészítettek egy koszorú fokhagymát és 1 kg vöröshagymát. A gazdasszony a kamrából és a padlásról a szükséges edényeket: fateknőt, tálakat, vajdlingot, fazekakat, fakanalakat előkészítette.

         A vágáshoz kora reggel kezdenek hozzá, amikor még ki sem világosodott, „lámpavilágnál” dolgoznak. Legalább 4 ember kellett az állat lefogásához, őket nevezték fogóknak. A segítő embereket először megkínálták pálinkával, ezután fokhagymás pirítóst ettek. Csendesen kimentek a disznóólhoz, mikor az állat kijött, a négy ember leteperte, azután közülük egy leszúrta. A disznóból kilövellő vért egy asszony tálba fogta fel, és azonnal bevitte a házba.

         Egy fazéknak kenőtollal kizsírozták az alját, vizet öntöttek bele, és amikor a víz forrt, beleöntötték a vért. Az egy negyed óra alatt megabárolódott. Ezután kivették a fazékból, deszkán apró kockára vágták, és bő hagymás zsírba tették. Sózták, borsozták, majoránnát adtak hozzá, és folyamatos kavargatással lesütötték. Ez volt a reggeli. Amit nem ettek meg, azt felhasználták a véres hurka elkészítéséhez. A vért savanyú káposztával vagy uborkával fogyasztották. Reggelire csak akkor kerülhetett sor, ha a disznót már szétszedték.

         Szúrás után az állatot nyugodtan hagyták. Kis idő elteltével szalmát szórtak rá, a hátán végig és meggyújtották. Az égő szalmát piszkafával igazgatták. Ezt nevezzük perzselésnek. Mikor a perzselés befejeződött, a konyhai tűzben vasat tüzesítettek fel, ezzel sütötték ki a boncát ott, ahol beráncosodott a bőr, a fej, a fül, a lábak szőrös részeit. A tisztítás során a disznó bőrét, végtagjait, fülét, farkát hófehérre pucolták.

         A bontás menete a következő: A hátán fekvő disznónak először a két első, majd a két hátsó sódarát vették ki, ezután hasra fordították, és a gerinc két oldalán a farkától a szájáig hasították. A bordákat éles fejszefok sarkával lenyesegették, majd a farkat a végbélnyílástól elvágták, és kivették az orját. Az egy darabban kivett orját vízzel leöntötték, két ember bevitte a konyhába, és úgy tették a teknőbe, hogy a disznó farka az ajtó felé legyen. Ezután vették ki a belet, bevitték a konyhába, hogy ki ne hűljön. Ezután a disznót kettévágták, az egyik oldalát a teknőbe rakták a sódarakra, a másik oldalt az asztal egyik végébe. Az előzőleg kivett belsőséget- tüdő, máj, szív, vese- az abárló fazékba tették. A reggeli a férfiak részére a kinti munka elvégzése után következett.

         A bél tisztítását, mosását, a segíteni hívott asszonyok végezték. A sózó teknőben lévő sódarakat az orját (karmonádli), az oldalast besózzák, vele együtt a szalonnát is. Sótlan szalonnát nem hagytak, csak abárolni.

         A paraszt családoknál inkább szalonnát hagytak, nem zsírt készítettek, mert aratáskor, kaszáláskor sok kellett. Inkább szalonnát ettek kenyérrel, mint zsíros kenyeret. A sózott szalonnát pár napig érlelték, utána jól felfüstölték. Nem mindenütt tartottak nagy disznótort. Az egyszerű emberek nem akarták el dinom-dánomozni a drága disznóhúst, azt tartották természetesnek, hogy a segítségül hívott rokonsággal vacsoráznak. Vacsorára húslevest főztek kockatésztával, főtt húst, tetszés szerint uborkával vagy tormával, céklával, susinkával és töltött káposztát készítettek. A töltött káposztába általában gerslit tettek, vékony, zsíros rántással sűrítették, és a levébe paradicsomlevet öntöttek. Ezt az ételsort követte a kóstoló: a pecsenye, a hurka, a kolbász végül herőce vagy pampuska. A vacsorához pálinkát és bort kínáltak. A faluba volt olyan ház, ahol a vacsorához nem húslevest, hanem belsőségből és csontos húsból főzött savanyú levest készítettek, amit kenyérrel fogyasztottak.

         A vacsora ideje alatt a gazdasszonykóstolókat készített a rokonoknak, szomszédoknak. Kóstolót oda küldtek, ahonnan vissza is kapták. Sokszor annyi kóstolót kellett adni, hogy a családnak alig maradt hurka, kolbász, tepertő, vagy abárolt szalonna. Ezért az összetartó rokonság úgy osztotta be a disznóölést, hogy ketten egyszerre ne öljenek.

A régi házak tetőzetén füstben nem volt hiány, mert kémény híján a füst mindig ott gomolygott. Itt füstölték a tárolásra szánt készítményeket. Miután már a lakóházakat kéménnyel építették, kürtőt is készítettek, amibe farudakat lehetett elhelyezni. Ezekre akasztgatva füstöltek. Volt olyan füstölési mód, hogy a kéményajtóhoz kályhacsövet erősítettek, e keresztül a padlástérbe kiakasztott húshoz, szalonnához irányították a füstöt. A 30- as évek után terjedtek el a füstölők, ezeket deszkából vagy téglából építették. Egy- egy füstölő az egész rokonságot kiszolgálta. Ilyen füstölőket használnak ma is.

         Ezzel zárom soraimat, üdv:

Chef Balu

SZÜRETELÜNK!!!

„Olyan szarul nézel ki, iszol te rendesen? Emeld fel az üveget nem bánod meg.”

E kedélyes érdeklődés Chef Balu példaképéről a néhai csokornyakkendős piás szakács fenoméntól származik. Gondoljátok el, hogy a következő bejegyzésem az lesz hogy: Barátaim vérnyomás, vércukor koleszterin az egekben innentől kezdve csak a lé böjt kúráról olvashattok vidám történeteket!

Röhögök… Kedves olvasóim nyakunkon az ősz, és a szüreti lakomák ideje. Most az asszony sem szólhat semmit, ha a szokásosnál több bort, mustot locsolok az ételekbe.

A bor, a must mellett hasznát vehetjük a szőlőlevelének és a „Tőtike” címmel, de erről később. Sőt a szőlővel is csodákat lehet művelni, mindenféle sütésre ítélt szárnyasba bele, vagy alátöltve. Jobbfajta népek úgy tartják, hogy a malacsültnek karakteres ízt ad a mustban való pácolás, mellé savanyú káposzta borókával, hagymás törtburgonya ajánlatos. De azt is felfedezhetjük, hogy a hal is szépen illik a borban.

Nálunk a Gömöri lankákon sokan szüretelnek. Gazsi szomszéd saját tőkéinek a termését, Gyuri szomszéd pedig kisteherautóval hozott szőlőt szüretel. A lényeg a kemény munka erdményeként estére be van nyomva, mint az atom, hiszen a must folyamatos ellenőrzést kíván.

Úgymint a tavalyról maradt törkölypálinka, bor és, még ami ihatóanyag, ami a kamrában fellelhető. Az ennivalóról most is Chef Balu gondoskodik. Nagy cifrálkodásra nem kell tőlem számítani, de nem is baj, mert mire a tűz szépen beindul a pitvar díszeként említhető vashordóban, az öreg Pupu Palkó is csatlakozik Baluhoz. Bár az öreg hírből sem ismeri Floydot, de egyben hasonlít rá, ami a részegségi fokot illeti. Meg osztán Balu mellől sem hiányzik néhány liter bor. Nos míg a hagyma megpirul, mindez nádjából öt perc, addig Balu pálinkás pohár körül sunyisodik és kortyint egyet-, egyet, hogy a főzés minden pillanatát megszentelje.  Abban nagyéból megegyezik a véleményünk, hogy nincs szükség receptre, mert minden felhasznál, amit maga körül talál, beledobálja egy edénybe, meglocsolja borral, és mire készen van ő is, elkészül…

A szüreti lakoma természetesen pörkölt birkából vagy lábszárból. A körítés szempontjából mindenki készítheti a maga hülyesége szerint. Vita csak abból alakulhat ki, hogy friss mustban vagy zamatos hordó alji bor maradványban kell főzni.

Nos mivel Balu sem vitatkozik mindkettőt önt a bográcsban.

Jó étvágyat!

Üdv:

Chéf Balu

... g r i l l e z é s h e z

Vasalt csirke

édes chilis pácban

Hozzávalók 4 személyre:

2 db grillcsirke,

10 dkg méz,

3 db chili paprika,

0,2 dl kóla,

Csipetnyi só

Elkészítése:

A mozsárban összetört chili paprikát összedolgozzuk a mézzel, a kólával, és egy csipetnyi sóval. A csirkét megtisztítjuk

és kifilézzük, majd az édes-chilis fűszerrel bekenjük, és a grillrácsra helyezzük. A vasalót a csirke tetejére tesszük nehezéknek.

Pár perc múlva a húst átfordítjuk, a vasalót visszatesszük rá. Így a hús teljesen és gyorsan (5-6 perc alatt) átsül,

és mindkét oldalán kellemes pörzs anyagok keletkeznek. Köretként salátával, vagy fóliában sült burgonyával tálaljuk.

A vasalt csirkét grill helyett serpenyőben is elkészíthetjük, ez esetben kevés zsiradékot adagoljuk alá.

Fogas filé zöldfűszeres vajjal, pinot noirral,

grillezett gombákkal

Hozzávalók 4 személyre:

60 dkg fogas filé, 10 dkg vaj, 0,5 kg

sampinyon gomba, 1 dl pinot noir,

Só, bors, bazsalikom, kakukkfű,

rozmaring, fokhagyma

Elkészítése:

A filézett fogast besózzuk, befűszerezzük, majd megszurkáljuk egy hegyes

késsel. A vaj felét alufóliába vagdossuk, a gombát megmossuk, lecsöpögtetjük és

a vaj tetejére szeleteljük. A fogast ráhelyezzük a gombákra, tetejére rákockázzuk

a maradék vajat és betekerjük a fóliába, így tesszük a grillrácsra. Amikor

a hal és a gombák már átsültek, még mindig nem vesszük le a grillrácsról őket,

csak megbontjuk az alufóliát a tetején. A halat meglocsoljuk 1 dl pinot noir-ral,

s ezzel még forrni hagyjuk egy kis ideig. Tálalás előtt a fogasról a mártást leöntjük,

és külön csészében adjuk mellé. Ha a hallal együtt sült grillgomba nem lenne

elég köretként, készíthetünk mellé fóliában sült egész burgonyákat.

Az étel tepsiben is elkészíthető, folytonos vajjal való locsolgatás közben

sütőben is pirosra süthetjük. Aki szereti, petrezselyemmel is meghintheti

Mangalica szűz fokhagymás petrezselymes kencével,

grillzöldséggel, szalonnás burgonyatekerccsel

Hozzávalók 4 személyre:

60 dkg mangalica szűzérme,

2-3 fej fokhagyma,

1 cs petrezselyem, 1 dl olívaolaj,

Só, bors, kevés mustár,

1 padlizsán, 1 cukkini,

3-4 paradicsom, burgonya,

Bacon szalonna

Elkészítése:

A mangalica szűzérmét már felhasználás előtt pár nappal

érdemes beszerezni, hogy elég ideje legyen a páclében ázni.

A húst hártyáitól megtisztítva sózzuk, borsozzuk, majd fokhagymával,

mustárral és apróra vágott petrezselyemmel bekenve

olajos fóliába tekerjük és hűtőbe tesszük. Sütés előtt

két-három napig ebben a fűszeres pácban érleljük. A felhasználás

napján szeleteket vágunk – egy főre három darabbal

számolva –, és érméket formázunk belőle. A grillrácsra dobva

hirtelen mindkét oldalát megkapatjuk, de nem sütjük át.

A zöldségeket megmossuk, megpucoljuk, megszárítjuk,

felvagdossuk. Ezután az érmék egy részét a grillre, a másik

részét fóliára helyezzük, mellé tesszük a zöldségeket,

feltekerjük és így tesszük a grillre. A burgonyát megtisztítjuk,

megmossuk, és uborkagyalun vékony szeletekre vágjuk.

A szalonnaszeleteket egy nagyobb darab alufóliára terítjük,

ráhelyezzük a szeletelt burgonyát, sózzuk, borsozzuk,

és szorosan feltekerjük. A burgonya tekercseket is ráhelyezzük

a grillre.

Elkészülte után a húst, a zöldségeket, és a burgonyát

egyszerűen kicsomagoljuk és tálaljuk.

Halhoz vörösbort?

Fogas kérdés!

Bortermelő-fogyasztó nemzetnek

tartjuk magunkat, de ez nem látszik

szokásainkon. Egy-egy baráti

összejövetel,

vacsora, rendezvény

alkalmával szívesebben látnék

az asztalokon többet azokból

a nagyszerű nedűkből, amiért méltán

elismert termelőink küzdenek

munkájukkal. Saját küldetésemből

kiindulva szokásommá vált, hogy baráti

csevegésekkor népszerűbbé tegyem

magasabb élvezeti értékű borainkat

A sikeres grillparty élményét jól megválasztott nedűkkel fokozzuk

szöveg: Podmaniczky Endre

fotó: Podmaniczky Endre, Patyus Ferenc

Mikor újdonsült barátaimmal leülünk beszélgetni a néhány félédes, édes

borféleség mellé, kipakolom, amit hoztam: – Száraz? – Az! Kóstoltad már? – Nem, de mi a félédes borokat kedveljük. Beugrik a közmondás: „ízlések és pofonok…” Vagy mégsem, hiszen nem is kóstolta! Illetve, biztosan ivott már szárazat, de vajon mit? Töltök hát néhány kortyot a poharakba, és ráveszem kétkedő barátaimat a kóstolásra. Hamar bebizonyosodik, nem az ízléssel, hanem az ismeretlenséggel, kellemetlen tapasztalatokkal van gond.

Az ételhez válasszuk a borokat!

Ha ételeink mellé választunk borokat, tegyük azt tudatosan! Nem

kell rögtön egy sommelier szakszerűségével, ebben segítségükre lesz

az alábbi ajánlás – sőt, ha jó helyen vásárolnak, ott is kaphatnak segítséget.

Ugye, nem az a cél, hogy bódulatot keltsünk vendégeinkben, hanem

az étkek által keltett élvezetet szeretnénk fokozni, elnyújtani.

Ha értékesebb borokat vásárolunk, szánjunk rá időt! Látogassunk el

egy szakkereskedésbe, ahol biztosított a szakszerű tárolás és szakértelem!

Ne feledkezzünk meg arról, hogy a bor egy komplex összetételű

ital, fejlődése a tőkén kezdődik, és a szánkban fejeződik be. Az általunk

érzékelt aromákra, ízekre, illatokra nemcsak a szőlőtermesztés és borkészítés

fázisában, hanem a tárolás és a tálalás alatt is hangsúlyt kell helyezni. Sajnos a legtöbb áruházban a termelő fizet azért, hogy polcra kerüljön az áruja. Egy szaküzletnek viszont jól felfogott érdeke a termékek minőségmegóvása,

mert a vásárlóval létesített személyes kontaktus, a vásárló megtartása

erre kötelezi, illetve a termelők is könnyedén felügyelhetik boraikkal

szemben tanúsított bánásmódot.

Fontos a tárolás is

Ha nincs lehetőség szaküzletben vásárolni, válasszunk a közép árfekvésű borokból, ezek nem

állnak sokáig a polcon. A reduktív és rosé borok különösen érzékenyek

a hőmérséklet ingadozásokra, néhány napnyi 25 fokos hőmérsékletet meghaladó tárolás is károsíthatja élvezeti értéküket. Ezeket ma már többségében műanyag dugóval, vagy csavarzáras kupakkal zárják, így elkerülhető, hogy levegővel

érintkezzen a palackok tartalma. A parafa dugóval zárt üvegeket fektetve tároljuk!

A hosszabb érlelésű borok érése a palackban is folytatódik, itt érik el élvezeti értékük csúcsát. Csak akkor vásároljunk ilyent a „csúcspont” előtt, ha képesek vagyunk a hosszabb, szakszerű tárolásra! Otthon ügyeljünk arra, hogy biztosítva legyen borainknak a 10- 18 fokos hőmérséklet. Ha nincs lehetőségünk ezt megoldani, inkább röviddel fogyasztás előtt vásároljuk, de mindenképpen tároljuk a lakás leghűvösebb helységében, a talajhoz közel. 4 fokos hőmérséklet alatt

megindulhat a borkő-kiválás, ami kristályos szerkezetű üledék formájában

jelentkezik. Nem rontja a minőséget, óvatos szervírozással, vagy dekantálással elkerülhető, hogy az üledék a poharakba kerüljön. A borok fogyasztásakor fontos

ügyelni azok hőmérsékletére. Ezt épp úgy komolyan kell venni, mint a meleg ételeknél, sőt! Egy felmelegedett rozé, vagy reduktív fehérbor élvezhetetlen, ezeket közvetlenül fogyasztásuk előtt vegyük ki a hűtőből, és csak akkor nyissuk ki a palackot, ha kitöltjük. A friss gyümölcsös, intenzív aromák gyorsan távoznak

az italból. Néhány rozéhoz és friss fehérborhoz palackozáskor széndioxidot adagolnak a fokozott íz-intenzitás érdekében, ez is gyorsan elillan a felbontott palackból, pláne ha felmelegszik. Az asztalon tartott borokat helyezzük beáztatott cserép, vagy kettősfalú hűtő edénybe, így egy órán keresztül megtartható a bor ideális hőmérséklete.

Mindig a leginkább megfelelőt!

Most nézzük mit készített nekünk Chef Balu, azaz Bábeczky Tibor

mesterszakács! Egy forró nyári napon igazi felüdülést jelent a vendégeink

fogadásakor kínált gyöngyöző bor. Sajnos a tavalyi időjárás nem kedvezett a másoderjesztésnek, 15-20 g/l maradék cukortartalmat igénylő boroknak, így ha finom buborékokkal kívánjuk csiklandozni vendégeink torkát, nem marad más, mint a Metodo Italiano eljárással készült, 8-10°C-ra hűtött prosecco. Biztos siker, azonnali hatás! A kánikulát 2-3 fokkal hű-vösebbnek érezzük, és máris jöhet Balu rukkola pesztójával megöntött saláta mix vagy aszalt cseresznye.

Ha maradt még a buborékos itókából, lekísérhetjük vele.

A borok fogyasztásakor fontos ügyelni azok

hőmérsékletére. Ezt épp úgy komolyan kell venni, mint

a meleg ételeknél, sőt! Egy felmelegedett rozé, vagy

reduktív fehérbor élvezhetetlen, ezeket közvetlenül

fogyasztásuk előtt vegyük ki a hűtőből, és csak akkor

nyissuk ki a palackot, ha kitöltjük.

A csirke édes chilis pácból szívta magába a nem mindennapi aromákat. Leemelve a grillrácsról, vagy vaslapról igazi az íz-koncentrátum,

Ami komolyabb, de nem túl mély íz világú bort kíván. Ha már az elején

Lemaradtunk a hazai buborékosról, legyen most egy nagy magyar fehér, ami azért nem köti le túl hosszan ízlelőbimbóinkat. V válasszunk száraz furmintot, mint például a Royal Tokaji 2010-es Tokaji Furmintja.

A 12-14 fokra hűtött borból friss sárgabarack és citrusok áradnak szét a szánkban, krémes tölgyességgel, harmonikus, komplex ízekkel elnyújtva élvezetét. Vásárlásnál és tárolásnál ügyeljünk a hőmérsékletre, nem kell megijedni, ha korábbi évjárat kerül kezünkbe. Balu a fogas filét pinot noirban pácolta, ezzel megadva a lehetőséget, hogy kilépjek a „halhoz fehérbor” kliséből. B ár a furmint továbbra is kellemes társa lehet a vacsorának, de előbb-utóbb sor kerül a mangalicára, így nyugodt szívvel ajánlhatok egy könnyed vöröset, ami most nem lehet más, mint egy pinot noir. Ez a szőlő szinte minden vörösboros vidéken kedvelt. Nagyszerű tulajdonsága, hogy borai fiatalon és hosszabb érlelést követően is élvezetesek. Ha valaki mégis ragaszkodik a „halhoz fehérbort” szabályhoz, akkor sem esünk kétségbe. Badacsonyból, Szeremley

Huba pincészetének jóvoltából fehér technológiával feldolgozva is beszerezhető. Elővettem egy 2006- ban szüretelt egri „pinot noir”-t. Egy birtokbor a Szent Andrea Pincészettől, Lőricz György kezeiből, ami a Padok-dűlő rusztikus

és markáns jegyeit kilenc hónapos hordós érleléssel ötvözi. A Kétágúdűlő

gyümölcsösebb – a fajtára jellemzőbb – ízekkel. Bátran vegyünk a 2008-as évjáratból is, hasonló jegyekkel bír!

Kedves Olvasó! Vágjon bele bátran,

itt a grillszezon! Ám az ősz beköszöntével se ássa be a grillsütőt, mert a hűvösebb, késő őszi hétvégéken is kellemes a parázs mellett sütögetni.

Ráadásul, Márton nap környékén már a friss és könnyed újborokkal koccinthatunk a libacombokra.